Tartalomjegyzék: Utazás előtt   Az utazás   Érkezés az édenkertbe   A szállásunk   A helyi lakosok   Programok   Hazautazás   Tanulság, tapasztalatok   Utazás előtti izgalmak Erre az utazásra nem sokkal a Covid járvány okozta sokk után került sor. Amikor 2021. március 25-én olvastam a hírt, hogy a Seychelle-szigetek újra megnyitja kapuit a turisták előtt a járvány okozta hosszú bezártság után, barátnőmmel, Mónival eldöntöttük, hogy elutazunk oda. (Vele korábban már Szingapúrba is együtt utaztunk, kalandjainkat itt olvashatod.) Most a trópusi ország ideális célpontnak tűnt, kevés helyi lakos (összesen 95.000 fő) és még kevesebb turista, hiszen eddig a kötelező, érkezés utáni 2 hetes karantén elriasztotta a legbátrabbakat is az utazástól. Persze, az utolsó pillanatig bizonytalanok voltunk, hogy tényleg sikerül-e elutaznunk. Utazás előtt Az indulás előtt 72 órán belül kellett teszteltetni magunkat, hiszen az ország csak negatív PCR teszt eredménnyel engedi be a látogatóit, még akkor is, ha esetleg valakinek mindkét oltása megvan már. Hétfői indulásunkhoz péntek este mentünk tesztelésre, szombaton végig izgultunk, hogy mi lesz az eredmény, de szerencsére estére meglett a válasz, mindketten negatívak voltunk. Az eredményt fel kellett töltenünk a Seychelles Travel Authorization oldalára, a repüléssel és a szállásunkkal kapcsolatos adatokkal együtt, és 45 EUR-t befizetni a hivatalnak, mint egyfajta vízumdíjat. Persze pár óra múlva már jött is a válasz e-mailben, hogy a kérést elfogadták és várnak a Seychelle-szigetekre. Másfél nap múlva már a Liszt Ferenc Repülőtéren álldogáltunk a Qatar Airways check-in pultja előtt, hogy megkaphassuk a beszállókártyánkat. Még ekkor sem hittem el, hogy tényleg sikerül. A legszűkebb családon kívül nem is mondtam senkinek az útitervemet, egyfajta babonából, és én sem akartam magam feleslegesen beleélni, ha esetleg egy pozitív eredmény miatt mégsem repülhetek. Nagyon furcsa volt látni, mennyire üres a reptér, a biztonsági ellenőrzésen úgy éreztem magam, mintha VIP vendég lennék és nekem külön nyitottak volna egy ellenőrző pontot. Elutazásunkkor még az üzletek is zárva voltak, így tényleg csak a járat utasai lézengtek a várópontnál. A gép kb. félházzal üzemelt, így lehetőségünk volt a gép fedélzetén is tartani a távolságot, általában még akik együtt utaztak, ott is a középső ülést üresen hagyta a rendszer az ültetésnél. Az utazás Mindig is imádtam magát a repülést is, nemcsak az utazást, de a jelen körülmények között, ez az érzés most különösen erős volt bennem. Csak amikor felszállt a gép, akkor hittem el ténylegesen, hogy igen, újra utazom! 1 év és 2 hónap után ez fantasztikus érzés volt, és tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy minden baj nélkül újra a fellegekben lehettem! A dohai repülőtéren a korábbi évekhez képest érezhetően kevesebben voltak. Minden második ülés átszalagozva, hogy oda ne üljön senki, kézfertőtlenítő minden üzlet bejáratánál, a mosdókat szinte folyamatosan takarították. A maszk viselése pedig mindig mindenhol kötelező. Szerencsére kényelmes 3 órás átszállási időnk volt, így nem kellett sok időt a zárt terű repülőtéren töltenünk. Mivel a gépünk éjjel 2:00-kor indult el a szigetekre, a felszolgált késői vacsora után már aludtam is, természetesen maszkban, hiszen a fedélzeten csak az étkezés idejére lehetett lehúzni az orrunkról. 4,5 órás út az alvásnak köszönhetően egy szempillantás alatt eltelt, és végre megérkeztünk az édeni Seychelle-szigetekre! Érkezés az édenkertbe 2018-ban volt szerencsém a szilvesztert e csodálatos országban töltenem, az akkori kalandjaimról ebben az élménybeszámolómban meséltem. Anno „csak” a két kisebb szigetet, Praslin-t és La Digue-ot fedeztük fel, Mahé-n csak az érkezés és indulás idejéig tartózkodtunk. Most viszont a teljes 1 hetet a főszigeten töltöttük és ennek tengerpartjait jártuk be. A repülőtéri ellenőrzésnél kérték a vízumdíj befizetéséről szóló papírt, a visszafelé útra szóló repülőjegyünket és a szállásunktól származó visszaigazolást. Ha ezek rendben voltak, utána kaptam meg a pecsétet az útlevelembe. Mivel a szállásunk 5-6 km-re volt a repülőtértől, jobbnak láttuk, ha taxit fogunk, amivel tényleg 15 perc alatt a célhoz értünk. A szállásunk A vendégházunkat, Jamelah Beach Guest House -t, mint később megtudtam, egy hölgy vezeti immár 25 éve, aki anyukájától vette át a stafétabotot. Idén egy saját étterem megnyitását tervezték, ahova az utcáról is be lehet térni, de sajnos a járványhelyzet ezt a tervet egy időre elmosta, majd talán jövőre, reménykedett a hölgy. Ettől függetlenül valamit jól csinál a tulajdonos, hiszen sikerült megtartania a teljes személyzetet és szinte 80-90%-os kihasználtsággal működtetni a szobákat a tavalyi évben is. Ottlétünkkor szintén minden szoba foglalt volt. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó adottságokkal rendelkezik a szállás. Saját tengerpartja van, ami a 300-400 méter különbséggel bíró apály-dagály mozgást remekül kiküszöböli, így akár délelőtt, akár délután alkalmas fürdésre az elkerített partszakaszon az óceán. A reggelinket a pincér minden nap a szobánk ajtajánál adta át, elővigyázatosságból egyelőre a svédasztalos étkeztetés szünetel. Ennek a megoldásnak mi nagyon örültünk, hiszen az erkélyünkön ülve fogyaszthattuk el a kínált gyümölcsöket és a szendvicsünket, miközben hallgattuk az óceán lágy hullámzását és néztük a pálmafák lengedezését. Ebédről és vacsoráról is tudtunk gondoskodni a közelben; egy pizzázó kb. 10 percnyi sétára, egy másik hotel étterme 5 perc sétára volt tőlünk, illetve a bejárattal szemközti túloldalon két kisbolt is üzemelt, ami a gyér infrastruktúrához képest valódi főnyereménynek számított. A buszmegállók is szinte az épület előtt voltak, a fővárosba bármelyik busszal utazhattunk. Persze menetrend nincs kitéve, így előfordult, hogy fél órát vártunk, mire megjött az aktuális jármű. Ez maszkban a 80%-os párában és 36 fokos melegben nem volt túl kellemes, de az ember tényleg mindent kibír, és mindenhez hozzá tud szokni. A vendégház apartmanjaiban a wifi nagyon jól működött, sajnos a szobákban már kevésbé, ezért mindig le „kellett” mennünk az óceánpartra, ha kapcsolatba akartunk lépni a világgal. Na, de annyi baj legyen! :) A helyi lakosok A seychellois-ek, vagyis a helyi lakosok nagyon kedves, barátságok emberek. Anyanyelvük a kreol, amely egészen furcsa keveréke a franciának és az angolnak. Mindenki ért és valamennyire beszél is angolul, és mindig készségesen segítettek nekünk, ha útmutatást kértünk tőlük. Hazafelé a repülőtérre személyesen a „madame” vagyis a szálláshely vezetőnője vitt ki minket, mondván, van ideje, szívesen elautózik velünk a repülőtérre. A helyi pizzázóban az eladó srác életem egyik legfinomabb pizzáját készítette el nekünk, és közben kedvesen kérdezgette, honnan jöttünk, nálunk milyen a járványhelyzet. Testvére, Mike, aki a kinti asztalnál ült, helyi idegenvezetőként dolgozik, főleg német csoportokat kalauzol a szigeten. Persze az én szőke hajam miatt először azt gondolta, hogy én is német vagyok és elkezdett németül beszélni hozzám. Átváltva angolra, ő mesélte el, hogy a szigeteken a lakosság 70%-a már megkapta az első oltását, illetve 40%-uk a 2. adagot is. Mindenki becsülettel hordja a maszkot, de talán az átoltottság miatt is sokkal nyugodtabban állnak hozzá a járvány kérdéséhez, mint mi itt, Európában. Tudomásul veszik, hogy létezik a vírus, de nem görcsölnek rá és aggódnak olyan mértékben, mint mi itthon. Persze, a napi 20-30 fertőzött esetszámmal megértem, hogy könnyebben tudnak viszonyulni az egész járványhelyzethez. A szigetország a totális bezárkózás politikát választotta az elmúlt egy évben, turistákat csak akkor engedtek be a szigetre, ha letöltötték a helyi kijelölt szállodában két hetes karanténjukat - saját költségen. Nem csoda, hogy az elmúlt hónapokban csak a legelszántabbak jöttek ide. Programok Mivel sok szép tengerpartra volt szerencsénk eljutni, ezért ezekről ebben a külön cikkben írok. Hazautazás Hazafelé éjjel 1:45-kor indult a repülőgépünk. A Seychelle-i reptér elég kicsi, de így is bőven volt hely mindenkinek, kényelmesen elfértünk, tartva a megfelelő távolságot más utasoktól. Az Emirates gépe indult éjfél körül, de utána már csak a Qatar Airways gépe szállt fel, így ez is segített a tömeg elkerülésében. A légitársaság Dreamliner-t, azaz B787-est közlekedtet heti 3-szor Doha és Mahé között, de aznap Airbus A350-es gép jött értünk. Ez egy nagyon modern, környezetbarát és halkan üzemelő gép, személy szerint a kedvenc géptípusom. :) Nagyságrendileg 50 utas lehetett velünk együtt (plusz a személyzet), tehát teljesen szellősen ültetve a repülőgépen tényleg úgy érezhettük, hogy szinte csak mi vagyunk a fedélzeten. Megérkezve reggel 5:30-ra a Hamad Nemzetközi Repülőtérre, most azért érezhetően több utas sétált az üzletek és beszállókapuk között, mint éjjeli érkezésünkkor. Ennek oka az volt, hogy az amerikai városokba (New York, Los Angeles, Seattle, San Francisco) induló gépek a reggeli órákban egymás után szállnak fel. Ugyanakkor a mi gépünk a D terminálról indult, ahol már alig volt ember. Az 5 órás repülőút után, és a leszállást követően a repülőtéren már rendőrök irányítottak minket a megfelelő helyre. Ha valaki átesett a koronavíruson, akkor egyből mehetett az útlevél-ellenőrző pontokhoz, mert neki nem kell karanténba vonulnia. Nekünk viszont igen, így egy formanyomtatványra kellett ráírnunk az adatainkat és azt a címet megadnunk, ahol a következő 10 nap karantént fogjuk tölteni. Kaptunk egy leírást is, miszerint van lehetőségünk a telefonunkra letölteni a Házi Karantén Rendszert , amelyen belépve napi egyszer-kétszer szelfit kell magunkról majd küldeni a rendőrségnek. Ezzel elkerülhető, hogy a rendőrség kijöjjön a lakásunkhoz és úgy ellenőrizzenek minket. A virtuális ellenőrzés pontos idejét a rendszer által küldött sms határozza meg, mert annak megérkezésétől számított 15 percünk van belépni az alkalmazásba és magunkról elküldeni a szelfit. A rendszer beméri a telefon GPS koordinátáit, így látja, hogy valóban otthon tartózkodunk-e. A repülőtéren már a megérkezést követően is lehetőségünk van PCR tesztet végeztetni, ha minél előbb szeretnénk szabadulni a karanténból (összesen 2 db, 48 órás különbséggel levett negatív PCR teszt szükséges ehhez). Az érkezési kapun áthaladva rögtön bal oldalt van a teszt központ. Egy gyors regisztrációval, illetve a 19.500 Ft online befizetésével, átutalásával már mehetünk is a mintavételre kialakított helyiségbe. Bővebben erről ezen az oldalon lehet olvasni. Tanulság, tapasztalat Nagyon élveztem a hosszú kényszerbezártság után, hogy sétálhatok emberek között az utcán, beülök egy étterembe ebédelni, felszállok a helyi buszra, vagy idegen emberekkel beszélgetek, akiket az út alatt ismertem meg. Ezek a régi életemnek a természetes velejárói voltak. Itthonról nézve viszont megint nagyon messzinek és elérhetetlennek tűntek ezek a dolgok. Éppen ezért jó volt kiszakadni a karantén-mókuskerékből, a 2020-ban egy évig tartó bezártságból és megtapasztalni, hogy igenis lehet normálisan élni megint, a vírus jelenlétével együtt is. Figyelni kell magunkra, egymásra, felelősen viselkedni nemcsak magunkért, hanem embertársainkért is. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik felé a döntését. Ha mindannyian felelősen és alázattal vágunk neki egy-egy útnak, abból csak jó dolgok születhetnek. Ha elutaznál Te is a Seychelle-szigetekre, még több hasznos információt itt találsz. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Mintha Isten az édenkert darabjait szórta volna az óceánba, a 155 szigetből álló csoport olyan gyönyörű. A kék és zöld százféle árnyalatában játszó óceán, vibráló fehér homokos part és gránitsziklák – ez a Seychelle-szigetek. Tartalomjegyzék: Megfizethető luxus A szigetek érdekes világa Anse Lazio La Digue Anse Source d’Argent Megfizethető luxus A legtöbb embernek Seychelles-ről a luxus jut eszébe. Félreértés ne essék, van ilyen oldala is. Ott jártunkkor volt szerencsénk bejutni az egyik legexkluzívabb resortba, és látni azokat a luxuskörülményeket, amelyekért egyes szállodák akár 3-400.000 Ft/szoba/éj árat is képesek elkérni. Mivel a szigeteken törvény garantálja, hogy minden partszakasz bárki számára ingyenesen látogatható, így a szálloda őre is kénytelen volt beengedni minket a luxushotel parkján keresztül vezető  csodálatos strandra. Az Anse Georgette nem túl hosszú partjával azt a földi paradicsomot testesítette meg mindkettőnknek, amely eddig csak a fantáziánkban létezett. A végtelen óceán látványa tárult elénk, hullámai a fehér homokos partot nyaldosták, hátunk mögött vadregényes növényzet és az egészet keretbe foglalták a két oldalt óriás gránitsziklák. Csak álltunk ott és néztünk előre hosszú percekig, megigézve a csodától. Az enyhén sós víz gyorsan lehűtötte testünket a forróságban, így el is feledkeztünk arról, hogy az idefelé vezető úton, köszönhetően a 30 fokos melegnek és a 80%-os páratartalomnak, teljesen leizzadtunk. Ha ebben a resort-ban szálltunk volna meg, valószínű, hogy teljes itt tartózkodásunk ideje (6 nap) alatt ki sem mozdulunk a területről, hiszen all-inclusive ellátás mellett a sziget legszebb partját bármeddig képes elnézegetni az ember. Mi azonban Praslin sziget másik oldalán az Anse Volbert -en, másik nevén Cote d’Or-on laktunk. A szállásunk elhelyezkedésének köszönhetően így volt szerencsénk megtapasztalni az üvegfalon túli világot is. A szigetek érdekes világa Egy másik blogbejegyzésemben olvashatsz a fősziget, Mahé varázslatos tengerpartjairól, most a két sziget Praslin és La Digue tengerpartjait mutatom be. Kezdjük ott, hogy a jobb oldali fordított kormányzás miatt nem mertük bevállalni az autózást, így mindenhova busszal utaztunk. Ráadásul így sokat spóroltunk; a 40 eurós napi autóbérlés helyett csupán 7 helyi rúpiát fizettünk egy buszútért, ami 140 forintnak felel meg. A buszon szinte csak helyiek néztek vissza ránk. A szigetcsoport hiába van 1300 kilométerre Afrikától, a helyiek többségének afrikaiak az ősei, testfelépítésük, kinézetük rájuk hasonlít. Mivel a Seychelle-szigetek teljes lakossága nem éri el a 100.000 főt, nem véletlen, hogy mindenki ismer mindenkit vagy rokona valakinek. Ezért rendkívül barátságosak, úgy köszönnek rád a buszon és az utcán, mint régen látott jóbarátra. Néha váltanak egymással pár szót kreol nyelven, ami a francia sajátos változata. A helyiek tökéletesen beszélnek angolul is, így mindenhol könnyen megértettük magunkat. A buszról leszállva a szállásunk felé egy kis földúton kellett gyalogolnunk, azonban nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy az Egyenlítő közelsége miatt 18:30 körül a Nap szinte leesik az égről, és 15 percen belül olyan sötét lesz, hogy az orrunkig se látunk. A szigeteken alig van közvilágítás. Nagyon furcsa és kicsit félelmetes volt megtapasztalni a ránk boruló mély sötétséget, ráadásul sok a kóbor kutya is errefelé. Eme élményünk hatására eldöntöttük, hogy átállunk Robinson Crusoe üzemmódra; szinte a Nappal együtt keltünk és feküdtünk. Másnap már reggel 6-kor a napfelkeltét csodáltuk a partról, ami szintén lenyűgöző látvány, pláne, hogy az éjszakai vihar után szivárványt is láthattunk. Anse Lazio Mivel otthonról hozott kekszünk harmadnapra elfogyott, muszáj volt betérnünk egy helyi szupermarketbe, hogy kibírjuk valahogy napközben. A bolt tulajdonosa és egyben személyzete egy Sri Lanka-i férfi volt. Ő a családjával települt át ide a jobb élet reményében. És valóban, az átlagfizetés szinte elképesztő módon 2,5-szerese az magyarországinak! Az árak azonban majdnem dupla annyiba kerülnek, mint otthon. Ezek után érthető, de nem vigasztaló tény, hogy kisebb vagyont hagytunk ott pár szem mandarin, 2 csokor minibanán, 2 db 5 literes palackozott víz és néhány doboz keksz együttes csomagjáért. A szükséges energiaadaggal felvértezve Anse Lazio partjaihoz indultunk. A sziget keleti oldalán fekvő partszakaszon már nem voltak olyan nagy hullámok, mint a nyugati oldalon, egy kis úszásra is volt lehetőségünk a kristálytiszta vízben. Napozni is kényelmesen tudtunk, itt mindenkinek jut hely a partokon és még némi privát szféra is. Valószínű ebben rejlik Seychelles titka: élni és élni hagyni. A helyiek nem áldozták fel a tömegturizmusnak területüket, így valóban lehetséges volt úgy strandolnunk, hogy halljuk az óceán zúgását, a madarak csicsergését és gondtalanul nézzük a hullámok játékát a partról. La Digue Hatnapos tartózkodásunk második három napját La Digue szigetén töltöttük. Ez a legkisebb sziget összehasonlítva Mahéval és Praslinnal, de szerintünk a legbájosabb, és talán még egy fokkal szebb is, mint nagytestvérei. A kikötőnél rögtön biciklit béreltünk és a sík terepen nyeregbe szállva megcsapott minket a szabadság szele. Hogy itt vagyunk az óceán kellős közepén, egy mindössze 10 km2-es szigeten és tökéletesen boldogok vagyunk. Az ember tényleg csak pozitív dolgokra tud gondolni ebben a paradicsomi környezetben. És ezt még azzal lehet fokozni, hogy a 2018-as év utolsó naplementéjét a partról, a szállásunktól alig 2 perc sétára tekintettük meg. Csodálatos volt látni, ahogy a Nap lebukik a víz mögött és bíborszín ezer árnyalatával festi meg az eget pár percre, hogy aztán jöjjön a sötétség. Többek között ezért is jó utazni; közelebb hozza az embert a természethez, megtanít értékelni azt, amink van, és hálásnak lenni azért, hogy része lehetsz a nagy egésznek. Az utazás szerintem formálja a tudatunkat, árnyalja a világról alkotott képünket és kicsit megtanít más szemmel nézni dolgokat, embereket. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy gekkó lesz a barátunk az utunk végéhez közeledve. Történt ugyanis, hogy beköltözött az apró hüllő a szobánkba és az első éjszaka, bár hősiesen küzdöttünk, sehogy sem sikerült kikergetnünk onnan. Sőt, amikor lekapcsoltuk a villanyt, akkor hangos hápogással jelezte, hogy jó lenne, ha meghagynánk neki a fényt, mert ő nem szereti a vaksötétet. Mondanom sem kell, hogy ő remekül, mi egy szemernyit sem aludtunk aznap éjjel. A második estére már nem zavartattuk magunkat, és elfogadtuk, hogy a lakótársunk lett. Éjszaka a verandán ücsörögve fürge gyíkokat is láttunk, illetve mindenféle egzotikus madárhangot hallottunk. A kertben sétálva az égről millió apró csillag mosolygott le ránk . Anse Source d’Argent A következő két napban összesen négy partot látogattunk végig biciklivel és gyalogosan. Egyedül az Anse Source d’Argent partnál találkoztunk viszonylag sok turistával, de ez nem is csoda, hiszen ez a táj a világ legszebb tengerpartjai között van számontartva. Ha inkább az érintetlen természetre vágyunk, akkor egy kis biciklizés, majd hegymászás után a sziget délkeleti részére érve fedezhetjük fel a három nővért: Grand Anse, Petit Anse és az Anse Cocos partjait. Széles partjaik és az óceán lágyabb hullámai miatt akár kisgyerekes családoknak is ajánlott. Egy rövid nyaralás a Seychelle-szigeteken valóságos csodát tesz az emberrel: feltölti pozitív energiával, kitisztul a feje és a lelke megtelik szeretettel. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ismerje meg Seychelles luxuson túli, másik (valódi) arcát is, mert többszörösen megéri! Utazás előtti hasznos információkat itt érsz el. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :) Érdeklődsz a Maldív-szigetek iránt is esetleg? Inspirálódj , olvass róla hasznos úti tippeket és fedezd fel a lenyűgöző szigetvilágot!

Ez az utazás mindig is különleges nyaralás marad számomra, hiszen ez volt a mi babymoon-unk a férjemmel, vagyis amikor utoljára utaztunk el kettesben valahova, mielőtt az első gyermekünk megszületik. Talán emiatt a Sors is úgy akarta, hogy minden tökéletes legyen a nyaralásunk alatt. Az 5 napos út során végig kellemes, napos időnk volt, a szállásaink rendben voltak (pedig a booking.com-on keresztül foglaltam őket, részletek lentebb), illetve finom ételeket ettünk, nagyon sok szép látnivalóhoz eljutottunk. Az élménybeszámoló sorozatban az ott megélt élményeket, látnivalókat, illetve sok hasznos tippet és információt is szeretnék megosztani az olvasóimmal.   Tartalomjegyzék Utazás Andalúziába Málaga és top látnivalói Córdoba és főbb látnivalói Sevilla és top nevezetességei Közlekedés Málaga-Córdoba-Sevilla városai városai között Szállás Gasztro-ajánló Utazás Andalúziába Azt gondoltam, hogy Dél-Spanyolországban melegebb és naposabb időjárás fogad majd minket, de hogy ennyire jó, tavaszias időnk lesz január végén-február elején, arra nem számítottam. 20-23 fokos melegben sétáltunk minden nap, mindegyik városban, egyszer sem esett az eső, és a déli órákban elég volt egy póló és vékony kardigán, kabátra nem volt szükségünk. Emiatt igazi D-vitamin feltöltődésben volt részünk, a hosszú sétákhoz is nagyon illett ez az időjárás. Eleve úgy terveztem meg az utazást, hogy az időnket a lehető legjobban használhassuk ki. Több város meglátogatása volt a cél, ezért egyértelmű volt, hogy nem ugyanabba a városba repülünk, mint ahonnan majd hazafelé indulunk. Időeltolódás szerencsére nincs Magyarország és Spanyolország között. Szerencsére a Ryanair újranyitotta a sevilla-i útvonalát Budapestről, emiatt már csak a menetrendeket kellett összehasonlítanom, hogy a Wizzair malaga-i járatához időben hogyan passzolna a legjobban. Végül a hajnali kelést elkerülve, azt választottam, hogy odafelé Wizzair-rel utazunk Málagába kora délután, visszafelé pedig a Ryanair déli járatával jövünk haza Sevillaból. Árban is egyébként így volt a legolcsóbb. Mindkét járat pontosan indult és érkezett. Bár már 28-29 hetes várandós voltam, a légitársaságok nem kértek tőlem orvosi igazolást arról a tényről, hogy egészség vagyok és engedélyezett a repülés (ennyi hetesen már szokták kérni). Az 5 napra elég volt kettőnknek egy-egy kis hátizsák, illetve 1 db fedélzeti bőrönd. Így a repülőjegyek ára sem lett borsos; kb. 1 hónappal az indulás előtt foglaltuk le őket. Ülőhelyet most sem foglaltunk, inkább vártunk a becsekkolással, ameddig lehetett és végül odafelé egymás mellé tett minket a rendszer (ráadásul a 2. sorban, ahova 10.000 Ft lett volna egy ülőhely!), visszafelé pedig cserélni tudtunk a mellettem ülővel, így megint csak egymás mellett ülve tudtunk utazni. A málagai repülőtérről indul express reptéri busz, amely kb. fél óra alatt beért velünk a városközpontba. Egy jegy 4 euróba került.   Málaga top látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod . Córdoba és főbb látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod . Sevilla top látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod . Közlekedés Málaga-Córdoba-Sevilla városai között A spanyol Renfe vasúttársaság méltó versenytársa az autózásnak az országban. Málaga és Córdoba közötti távolság légvonalban 134 km, míg úton kb. 150-160 km. Autóval 2 óra, míg vonattal csak 1 óra szükséges ahhoz, hogy úticélunkat elérjük. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy nem az autóbérlést választjuk, hanem a tömegközlekedést. Itt a vonatszerelvények mindegyike tiszta, elérhető wifi, USB töltő az ülések között és tiszta a fedélzeti WC is. Ráadásul külön poggyásztartó is van egyes kocsikon, ahol a bőröndöket ott lehet hagyni. Nem mellesleg, olykor 298 km/ó sebességgel száguld! Nem csodálom, hogy hamarabb ér célba, mint az autó! Egy nap legalább 10 időpontban lehet jegyet foglalni, akár online, akár a pályaudvari jegypénztáraknál. A reggeli és esti csúcsidőszakban drágábbak a jegyek, érdemes erre figyelni az utazás megtervezésekor. Córdoba és Sevilla közötti távolság 120 km, ami vonattal nem egészen 1 óra alatt letudható, míg autóval másfél órát kell rá számolni. Tehát itt is megéri a tömegközlekedést választani! Sajnos Sevilla és Málaga között nincsen közvetlen vasúti összeköttetés. (Busszal van, de akár 4 órás is lehet az út). Már csak ezért is érdemes Córdoba városában legalább 1 napot elidőzni és innen folytatni utunkat.   Szállások Malagában és Córdobában csak 1 éjszakát, míg Sevillában 2 éjszakát töltöttünk el. Mindhárom szállást a booking.com-on keresztül foglaltam, a repülőjegyek megvásárlása után, tehát nagyjából 1 hónappal az indulásunk előtt. Mindig ingyenesen lemondható szállásokra szűrök, illetve, hogy az óvároshoz közel legyenek (gyalogolunk így is eleget), valamint legyen reggelizésre lehetőség (üres gyomorral nem szeretek nekiindulni várost nézni). Málagában a Hotel Don Curro-ban szálltunk meg. Elhelyezkedése kiváló, hiszen tényleg pár perc a katedrális, a helyi Váci utca és az óvárosi rész. A szobánk tiszta, rendezett volt, utcai kilátással. A reggelinél lehetett volna kicsit bőségesebb a választék, de azért így sem maradtunk éhesek. A személyzet nagyon segítőkész volt; amikor reggel megláttuk, hogy nem működik a lift és az 5. emeletről kellett volna lemásznunk a reggeliző helyre (7 hónapos várandósan már nem egyszerű a lépcsőzés), akkor a személyzet kedvesen felajánlotta, hogy használjuk a személyzeti liftet lefelé és felfelé is. Córdobában a Eurostars franchise Maimonides hoteljét foglaltam le. Ez a szállás a vasútállomástól kb 20 perces gyalogtávolságra található, de a kellemes 20 fokos időben nem volt megerőltető odajutni.  A hotel az óváros közepén található, közvetlenül a híres Mezquita templom szomszédságában. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis a templomba reggel 8.30 és 9.30 között ingyenes a belépés, így ébredés után csak besétáltunk a kapuján keresztül, nem vesztettünk időt az odagyaloglással. Reggelizni pedig 10.30-ig volt lehetőségünk a szálláson, szóval kényelmesen visszaértünk. Sevilla sokkal nagyobb város, így a vonat állomástól pár megálló erejéig buszra szálltunk (1,4 euró volt 1 jegy), hogy az óvárosi részhez eljussunk. A megállótól pár perc sétára volt a butik hotelünk. Itt is tiszta, rendezett szobát kaptunk, ráadásul a földszinten, így nem kellett sokat lépcsőznöm. Ezen a szálláson volt a legfinomabb és legnagyobb választékú a reggelink. Ráadásul érkezésünkkor egy welcome koktélt is kaptunk. Az óváros szinte pár percre volt, a híres katedrálist pedig kb 5-10 perc alatt értük el.   Gasztro ajánló Ha Spanyolországban jár az ember, nem mehetünk el a finomabbnál finomabb ételek és az óriási választékuk mellett. Mindegyik városban nagyon finomakat ettünk, minden friss alapanyagokból készült, a pincérek is kedvesek, segítőkészek voltak és a legtöbb helyen már beszéltek valamennyit angolul. Sajnos a várandósságom miatt nyers húst nem ehettem, de ha az ember spanyol vidéken jár, a serrano sonka megkóstolása szinte kötelező egy pohár sangria mellett! A tapas-ok nekünk nagyon ízlettek, ezek a kis tálakban szervírozott „falatkák” azért tudnak laktatóak is lenni, ha az ember 3-4 félét kipróbál közülük. Lehet választani halas és húsos, illetve vegetáriánus ételekből is. Mi igyekeztünk olyan éttermekbe, bisztrókba menni, ahol sok helyi lakost láttunk (hallottunk), hiszen ők tudják, mely helyek a legjobbak. Íme egy kis ízelítő: További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram  oldalam!  :)

Új-Zéland vagy maori őslakos nyelven a "Hosszú fehér felhő földje" Magyarországtól majdnem 18.000 km-re (!) fekvő szigetország a Csendes-óceánon. A vidám életszemlélet, a természetközeliség és az életszeretet csak pár dolog a sok pozitív tulajdonsága közül, ami rögtön eszembe jut róla. A helyi lakosok, vagyis a kiwik a világ legkedvesebb, legbarátságosabb és legtoleránsabb emberei. Nem restek akár mezítláb vagy tangapapucsban és mackó nadrágban lemenni a boltba vásárolni, és ismeretlenül is rád köszönnek az utcán egy széles mosoly kíséretében, majd megkérdezik, hogy segíthetnek-e valamiben. Mindenre azt mondják: "Kia ora". Ez jelent köszönést, de így kívánnak egymásnak jó egészséget, és sok szerencsét is. Másik kedvenc szavajárásuk a "No worries", vagyis "Ne aggódj!" Hát, azt hiszem, itt Új-Zélandon nincs is nagyon miért... És a sornak még nincs vége, az alábbiakban olvasd el a következő 5+1 érdekes tényt az országról: 1. Szigorú biológiai védekezés 2. Maorik világa 3. Önkéntesség 4. A horvátok és a borkészítés 5. Hell’s gate 5+1. Jacinda Ardner 1. Szigorú biológiai védekezés Már a repülőtérre való megérkezéskor észreveszi az ember, hogy ez az ellenőrzés más lesz a megszokottól; például semmilyen organikus eredetű ételt, növényt nem lehet az országba bevinni. Ez azt jelenti, hogy a hátizsákomban felejtett almát a biztonságellenőr hölgy megtalálta és elkobozta, majd ledarálta a szemem láttára, így bizonyítva, hogy tényleg megsemmisítette (és nem eltette magának). Az erdőkben kihelyezett fertőtlenítő szerek vannak, amelyekkel a koszos talpú cipőnket kötelező jelleggel le kell fújni, hogy piszkot, szennyeződést ne vigyünk be a természetbe és megmaradhasson a természetes faunája az adott helynek. A védekezés egészen elképesztő megnyilvánulása az oposszum irtása. Az Ausztráliából betelepült állat óriási károkat okoz az új-zélandiaknak, mert megeszi a friss növényhajtásokat, illetve az őshonos állatok tojásait, köztük a kivi madárét, amely röpképtelensége miatt a földön rak fészket, és így könnyű prédája a gülü szemű jószágnak. Nem csoda, hogy nemzeti ügyként kezelik az új-zélandiak az oposszum irtását; sok autós, ha meglát egyet az úton direkt elüti az állatot, így segítve a védekezést ellenük. Hát, nem tudom, ehhez mit szólnak amúgy az állatvédők... 2. Maorik világa Ha Új-Zéland, akkor muszáj szót ejteni az ottani őslakosokról, a maorikról. Fantasztikus, hogy meg tudták őrizni a kultúrájukat. Az egész történelmük és kultúrájuk nagyon egyedi. Köszönéskor megfogják egymás alkarját és orraikat összeérintik, mert úgy tartják, így a lelkük is üdvözli a másikat. A tetoválásaiknak külön története van, testük jobb oldalára az apai ágról származó történeteket, rokonokat jelenítik meg különféle szimbolikus jelekkel, baloldalon pedig az anyai vonalat. A nőknek is tetoválva van a szájuk alatti áll rész, amitől, bevallom, messziről nézve nekem úgy tűnt, mintha szakálluk lenne… Törzsi táncukban a férfiak hosszú nyelvüket nyújtogatják, így próbálják elijeszteni az ellenséget. Férfiak, nők is táncolnak, de nem egymással, hanem sorokba rendeződve egyfajta harci alakzatban. Ha valaki szeretné jobban megérteni a világukat, és egy jó történetre vágyik, akkor ajánlom a Bálnalovas című filmet. 3. Önkéntesség Új-Zélandon való rövid tartózkodásom alatt a helyi idegenvezetőnk, Csaba Shepherd mesélte, hogy az önkéntesség az országban olyan természetes, mint a levegővétel. nem akartam elhinni, de például a St. John mentőszolgálat közel 18 ezer alkalmazottjából alig 3.000 a fizetett dolgozó, a többi 15.000 ember (!) (orvosok, nővérek, sofőrök) mind a szabadidejében önként vállal pluszmunkát! 4. A horvátok és a borkészítés Ki hitte volna, hogy igazából a betelepülő horvátoknak köszönheti az ország világhírű borait?! Az itt élő emberek nem voltak jártasak a szőlőtermesztésben, inkább az állattartás volt a fő megélhetési forrásuk. A betelepülő horvátoknak azonban hiányzott a jó bor, így szép lassan kitapasztalták, hogy a vulkanikus talaj, a sok napsütés és a kellemes klíma nagyon jót tesznek a szőlőnek, és isteni bort kezdtek el készíteni belőlük. Ma már méltán világhíresek ezek a borok, például egy palack 2013-as évjáratú Pinot Noir, Kusuda Wines, Martinborough ára 86.000 Ft! 5. Hell’s gate, azaz a Pokol kapuja Ha a pokol valahol létezik, akkor azt tuti, hogy erről a helyről mintázták. A Wai-o-tapu parkban kénes, záptojásszagú orrfacsaróan büdös a levegő, és csak a kijelölt útvonalon szabad haladni, különben a cipőm talpa beleolvadt volna a forró talajba… A hely különlegessége, hogy gyógyászati célra is használják a kénes vizet és iszapot, utóbbinak állítólag fiatalító hatása van és a benne található ásványi anyagok segítik a bőr regenerációját és serkentik a vérkeringést. A wellness előtt még azért ki kellett próbálni a szó szerint forró földben főtt kukoricát, édesburgonyát, sárgarépát és tojást, mint könnyű ebédet. Amúgy nem gondolná az ember, hogy a földben is milyen jól megfőnek az ételek! Azért elég abszurd élmény volt a kénes gázok között, holdbéli tájra hasonlító szárazföldi részen elfogyasztani a táplálékot. 5+1. Jacinda Ardner Muszáj megemlítenem, hogy ott jártamkor, 2017 októberében tartották a parlamenti választásokat az országban és akkor dőlt el, hogy Jacinda Ardner-t választották meg miniszterelnöknek. A hölgy, aki szabadidejében szívesen DJ-zik, akkor 37 évesen az ország történetének legfiatalabb miniszterelnöknője lett (igaz előtte már két hölgy is viselte ezt a tisztséget). Ráadásul a választások előtt 6 hónappal vállalta el a Munkáspárt miniszterelnöki jelöltségét, és vitte sikerre pártját ellenzék oldalról. Ennek már nemzetközi szinten is volt visszhangja. Ha ez nem lenne eléggé különleges a politika világában, a 2017. októberi választások megnyerése után 2018 januárjában bejelentette, hogy gyermeket vár. Anyasági teendőit olyan sikeresen egyeztette össze miniszterelnöki munkájával, hogy a 2020. októberi választásokat abszolút fölénnyel nyerte meg vezetésével a Munkáspárt. Ennek dacára Jacinda kormányában két posztra is a Zöld pártból jelölt ki minisztert. A kormánytagok negyede maori, negyven százaléka nő, a miniszterelnök-helyettes és két miniszter homoszexuális. Hát igen, itt tényleg megvalósul az esély-egyenlőség. 2023. január 19-én viszont mindenki megdöbbenésére bejelentette, hogy lemond a miniszterelnöki és a Munkáspárt vezetői tisztségéről. Utazás előtt nézd meg az országgal kapcsolatos hasznos úti tippek et! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha szeretnél még többet megtudni erről a csodálatos országról, ezek a cikkek is érdekelhetnek: Új-Zéland természeti csodái Filmes helyszínek Új-Zélandon

Portot nem lehet nem szeretni! Dimbes-dombos utcáival, színes házaival és a kékcserepes templomaival, mintha egy mesebeli városkában sétálgatna az ember. Egy kedves barátnőmmel június első hétvégéjén látogattunk el Portugália második legnagyobb városába. 4 napos hosszú hétvége tökéletes kikapcsolódást ígért és nem kellett csalódnunk. Tartalomjegyzék: Szállás és első benyomás a városról A Duoro folyó két partján Porto-i bor, fagyi, Harry Potter Gasztro élmény Európa nyugati csücskén Szállás és első benyomás a városról Bár az Atlanti-óceán menti fekvés determinálná, hogy mindig szeles és esős legyen az idő, nekünk olyan szerencsénk volt, hogy csak egyszer esett, akkor is éjszaka, így reggelre még szivárványt is láthattunk a szállásunk ablakából. A Miradouro Hotel 7. emeleti szobájából páratlan kilátás tárult elénk a városra. Más színben pompáztak a házak esti kivilágításban és a szikrázó napsütésben. Megérkezésünk első napján csak a környékünk kis utcáiban kóboroltunk és fedeztük fel a helyiek kedvelt borozóit. Másnap a reggeli után azonban elindultunk felfedezni a látnivalókat. Elsőként a Rua Santa Catarina utcában álló Lelkek kápolnája (Capella las Almas) épületre figyeltünk fel. Mesteri példája az azulejo-nak, vagyis a kék csempe használatának. A templom külső falait fehér alapon kék színű csempék díszítik, ez a stílus főként a spanyol és portugál építészetben terjedt el. A városban nemcsak a híres látnivalók, hanem az egyszerűbb házak is sokszor csempézve vannak kívülről, ami egészen egyedi hangulatot és stílust kölcsönöz a városnak. A portugálok amúgy is érzik az eleganciát, nemcsak az épületek, de a nők és férfiak öltözködése is inkább franciásan elegáns, mint spanyolosan laza. A fő utca mentén lévő bevásárló központ üzleteinek is olyan külsőt kölcsönöznek, hogy az ember szája tátva marad a csodálkozástól – jé, ezt így is lehet? A Duoro folyó két partján Az eleganciájuk mellé jókedv és kedvesség is társul, bárhova mentünk, az emberek mosolyogtak, és szívesen segítettek nekünk, ha útbaigazítást kértünk tőlük. Aztán sétánk közben egyszer csak felbukkant előttünk a híres I. Lajos-híd (Ponte de Dom Luis I) , amely 170 m hosszan köti össze a Duoro folyó két partját. A vasszerkezetű építmény 1886-ban készült, érdekessége, hogy két szintes; alul autók közlekednek, felül pedig a sárga villamos, de a gyalogosok mindkét szinten sétálhatnak. A híd közepének széléről páratlan látvány tárul elénk mindkét oldalra. Csodálatos, ahogy egyik oldalon a Nap megsüti a piros cseréptetős házakat és színes falaikat; mintha valaki színes cukorkákkal szórta volna tele a domboldalt. Másik oldalon pedig megpillantjuk a Morro parkot és az onnan induló libegőt. Mielőtt befizetnénk egy útra, az utcai árusoktól potom 3 euróért veszünk barátnőinknek parafából és ásványi kőből készült nyakláncot és karkötőket. Egyébként Portugália a világ legnagyobb parafa termelője. Az anyagot a paratölgyből nyerik és a felhasznált anyag 60%-át parafa dugóként értékesítik. A szuvenírek vásárlása után befizetünk a libegő egy útjára, és üvegkalitkánkból nézelődve, kevesebb, mint 10 perc alatt leérünk a híres portói borokat kínáló pincék közé. Ha csak egy napunk lenne Portóban, akkor ez a program lenne a kötelező, persze, csak ha szeretjük a bort - méghozzá leginkább az édes vörösbort. Ugyanis a Duoro-völgy ben termesztett szőlőből a leghíresebb tawny bort édes vörösborként desszertek mellé ajánlják. Alkoholtartalma "csekély" 20%, így már 1-2 dl is kellemes lazulást okoz a szervezetben. :) Fantasztikus érzés volt a sétálgatásunkat megszakítva kicsit kiülni egy folyóparti asztalhoz és portói bort kortyolgatva élvezni a szemközti városrész pazar látványát. Hozzánk hasonlóan egy pohár bor mellett megpihenő többi turista is élvezte a nyár első napsugarait és a kellemes időt. A Vila Nove de Gaia kikötőben egymást érik a fahajók, mindegyiken rajta a híres bortársaságuk neve, mint például a Taylor’s, a Warre’s, a Croft vagy a Churchill’s. Porto-i bor, fagyi, Harry Potter Bár lenne lehetőségünk borkóstolóval egybekötött pincelátogatáson részt venni, mi inkább úgy döntünk, hogy a két oldal között menetrendszerűen közlekedő kishajóra szállunk és így térünk vissza a „budai” oldalra. A folyóról is teljesen más panoráma tárul elénk a városról, érdemes így is felfedezni! Kiszállásunk után nagy hangzavarra leszünk figyelmesek, majd rájövünk, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen ez a szombati halpiac hangkavalkádja! Minden héten a helyiek itt, a folyó part mentén árulják friss ételeiket. Elsétálunk mellettük és felfelé vesszük az irányt, elhaladva a Praca de Infante de Henrique park , illetve a rendőrségi palota mellett, a főút végén betérünk a Cremosi nevű barátságos cukrászdába és fagyizóba. A kiszolgálás, csakúgy, mint a fagyik, és a sütik ötcsillagos, és persze az epres nutellás palacsintának sem tudunk ellenállni! Megfelelő cukormennyiséggel a gyomrunkban úgy felpörgünk, hogy pár perc alatt felérünk az emelkedőn, megvesszük a belépőjegyet és már bent is vagyunk a világ talán legszebb könyvesboltjában, a Lello Livraria -ban. Ha minden igaz, J. K Rowling 1991 és 1993 között, amikor Porto-ban élt angoltanárként, gyakran látogatott el ebbe a picinyke könyvesboltba, hogy annak csendjében elmerülve megírhassa milliók kedvencének történetét, a Harry Potter sagát. A könyvesbolt lépcsőszerkezete egy az egyben olyan, mintha a Roxfordi iskola lépcsőfokain lépdelnénk! A helyiségben külön termet szenteltek a Harry Potter könyveknek, de természetesen portugál és külföldi írók mesterművei is megtalálhatók a polcokon. A sok turista picit zavaró, amikor fotózkodni szeretnénk, de azért sikerül elcsípnünk 1-1 jó pillanatot. A könyvesbolttól 50 m-re fekszik a Portói Egyetem , szemben pedig a Praca de Lisboa park , amelynek csücskében 76 méteres magasságával emelkedik ki a Torre dos Clerigos , azaz a Klérusok tornya. A gránit óratorony, mely 1754 és 1763 között épült barokk stílusban, a Világörökség része és Porto egyik jelképe. 225 lépcsőjének megtétele után innen is csodás kilátás nyílik a városra, csak bírjuk lábbal! A toronyból lefelé vezet utunk, csavargunk a macskaköves utcácskák között, és egy másik nagy térre érkezünk, ahol a városháza csipkés fehér épülete kábít el minket szépségével. A téren van egy PORTO . installáció is, természetesen kék betűkkel, amely kiváló indokot jelent számunkra egy újabb fényképezkedésre. Gasztro élmény Esténket a város Váci utcájának egyik éttermében zártuk, ahol fantasztikus kulináris élményben volt részünk. Sült kolbászt rendeltünk egy kis vörös borral, de arra nem számítottunk, hogy a kolbászt ott előttünk fogják megsütni a tányérunkon! Gundel palacsinta újragondolva! :) A fenséges étel és a vörösbor párosítás nagyon szerencsés találkozásnak bizonyult, kitűnő és laktató volt a vacsoránk. Európa nyugati csücskén Következő napunkat arra szántuk, hogy ellátogassunk az Atlanti-óceán partjához , és megtekintsük a városka jellegzetes világítótornyát. A portugál buszsofőrünk készséges segítsége nyomán a megfelelő megállóban szálltunk le, ahonnan tízperces könnyed sétával elértük a vízpartot. A kis széljárásnak köszönhetően azért derék hullámok verdesték a móló és a végén lévő világítótorony kőfalát mindkét oldalról. Volt ebben valami romantikus vadság, ahogy átszeltük a „hidat” és végül jó tízperces gyaloglás után elértünk a végéhez. Szinte olyan érzés volt, mintha benne álltunk volna az Atlanti-óceánban, de egyszerre láthattuk volna azt felülnézetből. Előttünk pedig elterült a végtelen és vadregényes víztömege. Talán az ütemes hullámoknak köszönhetően kerültünk kissé meditatív állapotba, mert hosszú percekig ültünk és néztünk magunk elé szótlanul, teljesen sikerült kikapcsolnunk és ellazulnunk. A városba való visszatérésünket egy kis vásárlással ünnepeltük meg, és vacsoránk helyszínéül most egy kevésbé felkapott helyen lévő, de a helyiek által kedvelt bisztrót választottunk. Másnap kényelmesen megreggeliztünk, majd indultunk a repülőtérre, hogy felszálljunk a Wizzair hazafelé tartó budapesti járatára. Porto nagyon a szívünkbe lopta magát a hangulatos házaival és visszafogott eleganciájával, kedves embereivel. Ha valaki egy rövid kikapcsolódásra vágyik, akkor mindenképp ízlelje meg Porto édeskék- édeskés városát . :) Utazás előtti hasznos úti tippekért, információkért kattints ide ! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Lisszabonban jártál már? Inspirálódj élménybeszámolómból, illetve olvasd el a hasznos úti tippek et a kirándulás előtt!

2021 nyarán az utazás még bizonytalan volt és sok utánajárást igényelt, de kihasználva az Olaszország beutazási szabályainak enyhítését, a Wizzair repülőjegy akciójának keretében 20.000 Ft-ért/fő tudtunk elutazni Szicíliába. 2 héttel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeinket, kis kézipoggyászban 4 napra bőven elfértek a nyári ruháink. Szerintem Szicília top 10 látnivalóinak egyike Catania városa minden nevezetességével együtt. :) Na, de lássuk a részleteket! Tartalomjegyzék Beutazási szabályok, feltételek Időjárás Szállás Catania top 10 látnivalói Beutazási szabályok, feltételek Olaszországba 2021 nyarán a szárazföldi beutazás során nem volt ellenőrzés, és azóta is, a turisták szabadon átléphetik a határt. A repülővel történő megközelítés során elvileg szigorú ellenőrzésre számítottunk, félerdőnyi papírt kinyomtattunk sajnos, de megérkezésünk után senki nem szólt hozzánk és minden gond nélkül kijutottunk a repülőtérről a buszmegállóig. Pedig komoly stresszben voltunk, hogy minden szükséges papírunk megvan-e a belépéshez. Először is le kellett töltenünk és kinyomtatnunk az EU COVID igazolását , hogy bizonyítsuk a két meglévő oltásunkat, mert a magyar védettségi igazolványt az olasz hatóságok nem fogadják el. Ezután szükséges volt kinyomtatni még egy nyilatkozatot mindkettőnknek. Ennek a linkjét a légitársaság a visszaigazoló e-mailjében küldte el számunkra. Elvileg a check-in pultnál került volna sor az ellenőrzésre, de sem ott, sem a beszállásnál nem kérte senki a dokumentum bemutatását. Közben szállást kellett foglalnunk, mert a 3. dokumentum kitöltéséhez szükséges volt beírni a szállásunk pontos címét és a tartózkodási intervallumot is. Ezt a formanyomtatványt online lehetett csak kitölteni az alábbi linken keresztül. A várt szigor és ellenőrzés elmaradt, úgy siklottunk át a Fontanarossa repülőtéren, mint kés a vajban 40 fokos nyári melegben. Időjárás Az időjárás tekintetében nagy szerencsénk volt, mert a 4 napunk során egyszer sem esett az eső, de a száraz, közel 36 C fokos melegben néha embert próbáló volt gyalogolni egyik látnivalótól a másikig. A meleg időnek köszönhetően elég volt egy kis kézipoggyásszal utaznunk, ebbe belefértek a nyári ruháink, pólóink, sőt még a fürdőruhánk és strandpapucsunk is. Szállás Szicíliáról és a maffiáról hallani ezt-azt, így jobbnak láttuk, hogy ha inkább nem magánembertől bérelünk lakást (Airbnb), hanem egy 3 csillagos szállodába foglalunk szobát. Hát, kétszer örültünk a helynek; amikor végre megtaláltuk és amikor kijelentkeztünk onnan. Az egész város sajnos elég koszos, piszkos, egyrészt az Etnából a szél által odasodort fekete tufa hamunak köszönhetően, másrészt az emberek lustasága miatt. A szálláshelyek, szállodák sem festettek valami túl jól kívülről és nem túlságosan volt bizalomgerjesztő, de szerencsénkre a szoba tiszta volt, az ágy kényelmes és még egy kis teraszt is kaptunk. A központtól és a fő utcától kb. 5 perces gyalogútra található az épület, és ottjártunk első napján rögtön felfedeztünk egy helyes kis fagyizót a mellette lévő téren. A személyzet nagyon kedves volt és mindenféle olasz édes péksüteménnyel vár ránk a szobánkban bekészítésként, a recepciós pedig amikor megtudta, hogy olaszul tanulok, eltökélte, hogy minimum felsőfokra tornázza fel nyelvtudásomat az alapszintről. Persze, ha ez ember nem szégyell kézzel-lábbal mutogatni, hogy mit szeretne, akkor félig már meg is értette magát az olaszokkal. :) Catania város látnivalói Catania a fekete város nevet kapta a kitörő vulkán közelsége miatt. Nem véletlenül, amikor a vulkáni hamu és pernye belepi a várost, olyan mintha minden fekete ruhát öltene. A szieszta fogalmát itt elég gyorsan megtanulja az ember, ugyanis a városban az élet teljesen leáll 12:00 és 15:00 óra között. Még a templomok sincsenek nyitva, biztos a pap is pihen ez időtájt. Érdemes erre felkészülni; a tervezett látnivalók nyitvatartási idejét megnézni és ehhez igazítani azok felfedezését. Sajnos a nem kellő utánajárás hiányában lecsúsztunk a város fő nevezetességének belülről való megtekintéséről, mert vasárnap eleve nem volt nyitva, a többi napokon is csak másfél órákra délelőtt és délután is. Na, de vegyük sorba, mit érdemes megnézni a szicíliai városban, mi Catania top 10 látnivalója! 1. Basilica Cattedrale Sant’Agata A bazilika azon a helyen épült, ahol Szent Ágota mártírhalált halt 251-ben. Az épület az Etnából kitörő pusztító lávafolyamot és az 1693-as földrengést is túlélte, kisebb-nagyobb sikerrel. Közel 30 évig építették utána, és 1736-ban lett teljesen kész a homlokzat befejezésével. A bazilikában található a város híres operaszerzője, Vincenzo Bellini sírja. 2. Piazza del Duomo és Fontana dell'Elefante A bazilikából kiérve egy tágas téren találjuk magunkat, ez a Piazza del Duomo, amely ma a Világörökség részét képezi. Közepén egy elefántszoborra erősített obeliszk szobor áll, a tetején kereszttel és a négy égtájat bemutató szerkezettel. Elég autentikus látványt nyújt az 1732-ben készült alkotás, de állítólag a mű készítőjét, Giovanni Battista Vaccarini-t annyira megihlette Bernini, évszázadokkal azelőtt készített, Rómában látható elefánt szobra, hogy ő is egy elefántot szeretett volna Catania-ban. Az állatszobor végül egyetlen lávakőből lett kifaragva! A legenda szerint azonban Szicília a görög gyarmatosítás előtt törpe elefántokkal lakott sziget volt, és a helyiek úgy tartották, hogy az elefánt elűzi veszélyes vadakat. Később talán ezért válhatott a város szimbólumává. 3. Badia di Sant Agata A Szent Ágota-zárda temploma szintén elég kacifántos nyitvatartással rendelkezik, de ide mindenképp megéri ellátogatni. A belső tere is szép, a barokk stílus jegyeit magán hordozó, de az igazi kuriózuma, hogy 4 euró/fő belépődíjért cserébe felsétálhatunk a lépcsősoron a kupola külső körfolyosójához, ahonnan csodás kilátásunk nyílik a város főterére, a másik Szent Ágota bazilikára, illetve szép időben előttünk magasodik az Etna hatalmas csúcsa is. 4. Via dei Crociferi A fő tértől nem messze, ebben az utcában négy templom is található; Assisi Szent Ferenc-templom, Szent Francesco Borgia-templom, a San Benedetto-templom és a San Giuliana-templom. A barokk művészet szimbóluménak tartott utca nagyon kis helyes lenne, ha nem lenne, de sajnos láttunk itt bedeszkázott ablakú házakat és koszos, szemetes teret. Ráadásul a szieszta miatt egyik templomba se tudtunk bejutni, később pedig már nem volt kedvünk visszajönni. Viszont! Az utca végénél helyezkedik el a Canuscinti café, ahol páratlanul finom arancini-t, azaz zsemlemorzsában sütött, belül ízesített rizsesgolyót lehet kapni, amiből akár egy darab is elég ebédre! 5. Via Etna A Piazza Duomo-tól egészen a Villa Bellini-ig sétálhatunk város fő artériájának számító utcán. Az itthoni Váci utcához tudnám hasonlítani, sok-sok üzlettel és étteremmel elegáns kivitelben. Egyik nap itt vacsoráztunk és boroztunk, a helyen élőben zenélt egy feltörekvő tehetség is, kellemes zenei aláfestést adott az esténknek. 6. Anfiteatro Romano di Catania Hihetetlen, hogy a város közepén, a Piazza Stesicoro-n egy, a II. század óta ott álló amfiteátrum található! Sajnos nagy része elpusztult, de így is megéri meglátogatni és a történelem egy darabkáját magunkba szívni. 7. Giardini Bellini Catania-ban minden a város szülöttjéről, a híres zeneszerzőről, Vincenzo Salvatore Bellini (1801-1835) szól. Van róla elnevezve utca, színház és még egy hatalmas park is. Ez a zöld oázis a város tüdeje. Nagyon hangulatos, kanyargós utak vezetnek fel a domboldalra, itt fent híres olasz zeneszerzők és költők szobrai mellett haladhatunk el. A park központi része a szabadtéri színpad, ahol nyárestéken különleges kulturális előadásokat csodálhatunk meg. Itt jártunkkor volt szerencsénk a Carmina Burana darabot szimfonikus zenekar előadásában meghallgatni, fantasztikus érzés volt! Az olaszok megadták a módját az eseménynek, csinosan, elegánsan felöltözve mindenki és úgy csacsogtak a mellettük ülő ismeretlennel, mintha legalábbis a rokonuk lenne. Végül felállva éljenezték a művészeket az előadás végén és kétszeri ráadás után engedték csak el őket haza. 8. Teatro Massimo Bellini Ahogy írtam, minden a híres zeneszerzőről szól, így a város operája is az ő nevét viseli a róla elnevezett téren, a Piazza Vincenzo Bellini-n. Az operaszínház látogatható, belépődíjért cserébe a helyi idegenvezető mesél a helyről és az épületről. 1890. május 31-én avatták fel az épületet a zeneszerző Norma című darabjának bemutatója kapcsán. A barokk színháznak a terme nagyon hasonlít szerintem a mi Operaházunk belterére. Ott jártunkkor épp a zenészek gyakoroltak a jövő heti Beatles szimfonikus koncertre. 1951-ben Bellini születésének 150. évfordulóján maga Maria Callas lépett fel és énekelte a szerző leghíresebb darabját, a Norma-t. 9. Castello Ursino Catania városa maga az élő történelem. Az amfiteátrum mellett ez a hajdani királyi vár is szinte a város központjában van, 10 perc sétára a Fő tértől. 1239 és 1250 között épült kastély II. Frigyes akkori Német-római császár szicíliai kastélya volt, amelyet az 1693-as földrengés sem tudott elpusztítani. A XVII. századig a kastély tornyából a tengerre lehetett látni, vagyis fontos védelmi funkciója volt az épületnek. Az Etna kitörésekor keletkezett lávafolyam azonban „feltöltötte” a tenger egy részét, így fordulhat elő, hogy a kastélyt ma már lakóházak veszik körbe. 10. Etna A látnivalók közül nem hiányozhat Európa legmagasabb működő vulkánja 3329 méterrel, az Etna. Fenséges látványát legjobban a Badia di Sant Agata tetejéről csodálhatjuk meg, különösen szép naplementekor. Cataniaból sok helyi utazási iroda szervez buszos túrákat az Etnához, útba ejtve a festői szépségű Taormina városát. Következő cikkemben Catania városából indított kirándulásokról írok, látogasd meg az oldalt ide kattintva! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Autóval felfedezni egy tájegységet lehetőséget ad számunkra, hogy ne csak a kötelező turista látnivalókat tekintsük meg, hanem olyan helyekre is eljussunk, amik nem annyira top nevezetességek, de ettől még ugyanannyira érdekesek és megéri, hogy ellátogassunk hozzájuk. Németország bajor vidéke a maga egyszerűségében varázslatos. Tiszta, rendezett utcák, mindenhol virágoktól roskadó házak és erkélyek, az egész tájvidék olyan meseszerű, mintha nem is a valóságban autóznánk. Hab a tortán, hogy a Neuschwanstein kastély is itt található, még Walt Disney-t is megihlette az épület és a Csipkerózsika filmben szereplő kastélyt erről mintázta. Tartalomjegyzék: Regensburg Walhalla Straubing Lombkorona-ösvény Neuschwanstein kastély Ha a bajor vidéken autózunk, akkor az alábbi városokat, látnivalókat mindenképp ajánlom megtekintésre: Regensburg A város a bajor vidék központja, itt található a legnagyobb székesegyház is, a Szent Péter katedrális . Gótikus jellegét már külsejére is könnyen felismerhetjük, belül a rózsaablakok és díszes ablakok is ezt támasztják alá. Bár ez a híresebb templom, mégis pár utcával odébb van a templom , amely barokk építészeti jegyeivel sokkal fényesebb, díszesebb és szerintem szebb is, mint a nagy társa. Mindkettőbe ingyenes a belépés, így ne hagyjuk ki a lehetőséget! Az óváros 2006 óta a Világörökség része, nem véletlenül; az utcák között sétálva szinte érezzük a középkor hangulatát. Az utcák pedig a Dunához vezetnek, amelynek mentén kellemes sétát tehetünk a fák szegélyezte árnyékban. A folyó túloldalára pedig a híres, 16 lyukú Kő-hídon keresztül juthatunk el. Ez történetesen Németország egyik legrégebbi kő hídja; 1135 és 1146 között épült. A Duna-parttól nem messze található Kepler háza : Johannes Kepler matematikus és csillagász, illetve családjának lakóhelye volt 1626 és 1628 között, de maga a faház 1250 körül épülhetett, így ez a legidősebb múltra visszatekintő egészben fennmaradt faház Németországban. Érdekesség még, hogy az ókori Római Birodalom északi határa itt, a Duna mentén húzódott, ezért az északi kapu, vagyis a Porta Praetoria. Walhalla Regensburgtól mindössze 16 km-re található a Walhalla-emlékmű . A hegy tetején magasodó pantheonról azt gondolnánk, hogy az ókori idők óta itt magasodik és mekkorát tévednénk! Építését I. Lajos bajor király rendelte el 1836-ban és néhány évvel később, 1842-ben nyitották meg látogatásra alkalmassá. Az épület belsejében megannyi, mintegy 100 db mellszobor található híres német személyiségekről, mint például Albert Einstein vagy Joseph Haydn mellszobra. Az épületet két oldalról körül ölelő oszlopsor végén elénk tárul a páratlan panoráma; a Duna kanyargó folyója szegte zöldellő táj igazi kuriózum a szemnek. 70 lépcső vezet lefelé egy kisebb kiszögelléshez, ahonnan szintén gyönyörködhetünk a kilátásban. Straubing Tovább autózva, Regensburg-tól mindössze 40 km-re található ez az elragadó városka, Straubing. A belvárost színes házak és virágok díszítik, a főtér közepén nagy szökőkúttal és szobrokkal. Ottjártunkkor épp a hagyományos éves ünnepükre készültek a helyiek. Lévén, hogy arrafelé a mezőgazdaság fontos megélhetési forrása az embereknek; minden évben megünneplik, hogy az állatokat beterelik a földekről és elkezdődik a betakarítás időszaka. Ekkor a nők színes népviseleti ruhába öltöznek és kötényt kötnek előre. Ha jobb oldalon van a megkötés az azt jelenti, hogy szabad a vásár, viszont, ha bal oldalon van a csomó, akkor bizony már foglalt a hölgy szíve. Milyen egyszerű, nem? :) A férfiak pedig igazi marhabőrből készült rövidnadrágot viselnek az elején díszítéssel. Egyes nadrágokat állítólag generációkon keresztül viselik és nagy családi ereklyeként tartják számon. A családok a folyópartra kiülve piknikeznek és már az esti evezős versenyek szurkolásához készülődnek. Kicsit arrébb van óriáskerék és körhinta is, lehet enni wurstlit és inni a korsó kézműves söröket. Augusztus közepén-végén, ha erre járnánk, mindenképp érdemes egy kitérőt tenni a városba és részese lenni a fesztivál hangulatnak! Lombkorona-ösvény A közelmúltbeli, itthoni lombkorona-tanösvény botrányos megépítése miatt el sem tudtam képzelni, hogy ezt lehet ennyire jól kitalálni és megépíteni. Németországban erre is megvan a jó és követendő példa. A Sankt Englmar–Maibrunn nevű lombkorona tanösvény a Bajor Erdő Nemzeti Park fenyvesei fölött kanyarog összesen 370 méter távolságban. A belépő 12 euró/fő, amiért cserébe valódi élményt kapunk a természetben. Látszik, hogy az alkotók nem a természet kárára alakították ki koncepciójukat a tanösvény létrehozására, hanem próbáltak azt szinergikusan beleépíteni. Szerencsére jól sikerült az elgondolás. A fából készült hosszan tekergő nyitott folyosó több megállópontot is kínál, ahonnan csodás panorámában lehet részünk. Felfelé haladva pedig szép lassan elérjük az 50 m magasságot, ahonnan aztán valóban páratlan kilátás tárul elénk a környező bajor hegyekre. Maga a fa építmény a gyerekeknek is jó időtöltést biztosít, beépített csúszda (!) és számos ügyességi háló van kialakítva nekik, amin játszani, ugrálni tudnak. Lefelé egy másik úton haladhatunk tovább, a fenyvesek között különböző pontok vannak kialakítva, ahol interaktív módon megismerhetjük az ott lakó állatok kinézetét, hangját, lábnyomát. A különböző fafajtákról is képet kaphatunk a leveleik alapján, de számos egyéb, megismerésre váró érdekességről olvashatunk, tanulhatunk a kijárat felé haladva. Ha megéheznénk a helyi étterem számos hagyományos német ételt kínál, van egy kisebb játszótér is a gyerekeknek, és természetesen kulturált mosdó is. Akár egy félnapos program is kerekedhet az ösvény bejárásáról, ha nem csak végig sétálunk rajta, hanem kíváncsian mindent megnézünk, elolvasunk. Neuschwanstein kastély Utunkat az Alpok lábánál lévő Neuschwanstein kastély felé folytattuk, erről külön élménybeszámolót és hasznos információkat ebben a bejegyzésben találsz! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Általában repülővel szeretek elutazni külföldre, de idén autóval fedeztük fel a német bajor vidéket, ami lehetőséget adott arra, hogy sok szép helyre eljuthassunk a tájegységen belül. A legnagyobb bakancslistás hely nekem a Neuschwanstein-kastély meglátogatása volt. Az alábbiakban megosztom saját tapasztalataimat és néhány hasznos információt róla. Tartalomjegyzék: A kastély története Közlekedés, odautazás, szállás Jegyvásárlás, Belépés Étkezés Mária-híd Alpsee Hochenschwangau kastély A kastély története A Neuschwanstein kastély meglátogatása nekem nagyon régi álmom volt. A Disney filmben Hamupipőke kastélya is ennek alapján lett mintázva, illetve a disneyland-i Csipkerózsika kastélya is. :) II. Lajos bajor király, aki egyébként Sisi hercegnőnek unokatestvére volt a Wittelsbach családi vonalon, utasítására kezdték el építeni 1869 és 1886 között. Érdekesség, hogy a király csak 11 napot lakott összesen a kastélyban, ugyanis máig tisztázatlan okokból, egy nap, az alig 40 éves királyt holtan találták a Starnbergi-tó sekély vizében. A szóbeszéd szerint az addigra őrültnek titulált királyt az éj leple alatt megölték. Ez a momentum még inkább misztikussá teszi az amúgy is meseszerű kastélyt. A király kedvenc madara, a hattyú sok helyen megjelenik a kastélyban motívumként. Például a mosdókagyló csapjából a víz a hattyúszobor csőréből folyt ki, de ábrázolva volt az állat a függönyök, a padlózat és az evőeszközök díszítésén is. A vizet a közeli vízesésből nyerték ki, így rendelkezésre állt folyóvíz a kastélyban, sőt tudtak meleg vízzel főzni a konyhában és a WC-t leöblíteni! Abban az időben ez egyedülálló újdonságnak számított! Sőt, ez a kastély volt az első, amely elektromosságot is használt. II. Lajos nagyon szerette Richard Wagner operáit, ezért az épület belső falait sok helyen a zeneszerző történeteiből vett jelenetek díszítik (Trisztán és Izolda, Lohengrin, a Hattyú lovag). A király és uralkodásának történetéről és sok más érdekességről is lehet hallani a fél órás tárlatvezetésen. Fényképezni a benti termekben nem engedélyezett. A tárlatot követően van büfé, szuvenírshop, és ki lehet menni az épület erkélyére is, ahol bármeddig lehet fotózkodni a csodás panorámával; szóval 1 órát nyugodtan érdemes az ott tartózkodásra számolni. Közlekedés, odautazás, szállás: Mi előző este Schongau városában szálltunk meg, innen kb. fél óra volt a kastélyhoz eljutni autóval. Vannak elegáns szállodák közvetlenül a kastély mellett is, illetve közelebbi településeken szintén érdemes körbenézni. Fontos, hogy időben tervezzünk, mi is közelebb szerettünk volna megszállni, de már az összes szállás a booking.com-on telt házat jelzett. A helyszínen több parkoló van; mi a közelebbiben álltunk meg, itt 10 euro volt a napijegy. A kastély honlapján azt olvastam, hogy 45 perc alatt lehet felérni a bejáratig a parkolótól, és mivel pont annyi időnk volt az időpontunkig, elkezdtünk sietni felfelé, nehogy kicsússzunk a slotból (késés esetén nem engednek be, mert elindul a túravezetés) - végül 15 perc alatt felértünk, de újabb 15 percig nem kaptunk levegőt a meredek felfelé mászás után. :) Van egyébként lehetőség lovaskocsival és busszal is feljutni bizonyos magasságig, de a kastélyhoz vezető utolsó útszakaszt mindenképp gyalog kell megtenni. Jegyvásárlás, Belépés: A kastélyba reggel 9 órától este 17.30-ig 10 percenként vannak foglalható slotok. Külön van angol és német nyelvű vezetés. Július elején foglaltam a belépőjegyeket, és így is már csak aug 19-én a reggel 9.30-as időpontra volt hely. A nyári időszak nagyon zsúfolt, érdemes jó előre tervezni. Foglaláskor egyszerre vásároltam meg a jegyet a Neuschwanstein-i és a másik kastélyba. Oda volt több időpont még, így kényelmesen 14.55-kor kezdtük az ottani tárlatvezetést. Foglalni időpontot és belépőjegyeket vásárolni ezen a hivatalos oldalon keresztül érdemes: https://www.hohenschwangau.de/en/tourstickets/official-tickets Nem szükséges kinyomtatni a jegyeket, elég mobilról a QR kódot a leolvasóhoz tenni majd. A bejáratok előtt egy kihelyezett LED tábla jelzi, ha eljött a mi időnk; innentől 10 percünk van beolvasni a QR kódot és belépni a kapun. Kisebb hátizsákot előre, a hasunkhoz fogva lehetséges bevinni, de a nagyobb kastélynál van lehetőség megőrzésre szekrényekbe zárni a dolgainkat. Étkezés: Vigyünk magunkkal elegendő vizet és ételt, mert a kastélyban ugyan van egy büfé (csak készpénzt fogadnak el), de elég gyér a kínálata. A két kastély közötti úton pedig végig az erdőben sétálunk, így is nincs lehetőség semmilyen étel vagy ital. vásárlására. A lenti részen, ahogy említettem, több étterem is működik. Mi a Müller Hotel éttermébe ültünk be, finom volt az ebéd és gyors a kiszolgálás. Mária-híd (Marienbrücke) A kastélytól mi kényelmesen, 20-30 perc alatt átsétáltunk a Marienbrücke-ig, azaz a Mária-hídig. Nevét a király édesanyjáról, Mária bajor királynőről kapta. 93 m magasan köti össze a két Innen lehet a legszebb fotókat készíteni a kastélyról. Rengetegen állnak sorba, hogy feljussanak a hídra, de azért halad a tömeg, 5 percnél tovább mi sem álltunk sorba. Ha a híd másik végéig elsétálunk és nem állunk meg rögtön az elején, akkor sok szép fotót lehet készíteni a fotókba belógó emberek nélkül. A hídtól aztán lefelé sétáltunk, vissza a parkoló felé. Alpsee Az út viszont kissé arrébb kanyargott, mint ahol feljöttünk, így lyukadtunk ki a másik parkolóba. Ez leginkább a turistabuszok megállóhelye, de autóval is lehet próbálkozni. Ezenkívül vannak különböző éttermek, egy múzeum a bajor kultúráról, illetve egy csodálatosan szép, kristálytiszta tó, aminek a partjára ki lehet ülni nézelődni és napozni. A németek persze bementek a 18 fokos vízbe úszni is egyet. :) A tó kb. 5 km hosszú partszakasszal rendelkezik, ezért ha nagyon szeretünk sétálni, akár e körül is tehetünk egy kisebb sétát. A két kastély közötti tárlatvezetésre szerintem minimum 3-4 órát hagyjunk, hiszen el kell jutnunk egyik helyről a másikig, és közben úgyis megállunk fényképezkedni, vagy enni valahol. Hochenschwangau kastély A másik kastély egy sokkal kisebb, de annál családiasabb kialakítású neogótikus stílusú kastély. Ebben az épületben töltötte II. Lajos király a gyerekkora nagy részét, akkoriban a Neuschwanstein kastély még nem is létezett. A tárlatvezetés 40 perces volt, és sajnos itt sem engedélyezett fényképezni, mivel a kastély magántulajdonban van. Az angol nyelvű idegenvezetés alatt megtudtuk, hogy a XVI. századig schwangau-i lovagok birtokában volt, majd II. Miksa bajor király (II. Lajos király édesapja) vásárolta meg és újíttatta fel. Leginkább nyári és vadászrezidenciaként használták. A hattyú, mint az uralkodó kedvenc állata, itt is sok helyen feltűnik, motívumokban megjelenik. A németországi túra következő állomásairól írt élménybeszámolómat megtalálod erre a linkre kattintva! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) A németországi túra következő állomásairól írt élménybeszámolómat megtalálod erre a linkre kattintva! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Egyszer olvastam egy cikket, miszerint nyáron Salzburgban lehetetlen szállást találni, hiszen a városi ünnepi játékok (Salzburger Festspiele) miatt hömpölyög a tömeg az utcákon és az odalátogatók már év elején lefoglalják az összes szobát. A koronavírus miatt ez persze megváltozott, és amikor Ausztria zöld besorolást kapott 2020 nyarán, gondoltam, itt az alkalom, hogy végre turistamentesen megnézzem Mozart szülővárosát. Tartalomjegyzék: Odautazás Salzburg városa Mirabell-kert Mozart Salzburg-i dóm Városi temető Salzburg-i vár Kapuzinerberg Utazás vonattal Barátnőmmel, Mónival már tavaly ősszel együtt utaztunk Szingapúrba , és most elérkezettnek láttuk az időt egy újabb jó kis csajos kirándulásra. Pénteken munka után, hátizsákunkkal felültünk az osztrák Railjet esti, Budapest-Salzburg közvetlen járatára és éjjel 2-re már meg is érkeztünk Ausztriába. A vonaton amúgy végig viselni kellett a maszkot, ami az elején fura volt, de aztán szinte már hozzánk nőtt. :) A szállásunkat a főpályaudvarhoz (Salzburger Hauptbahnhof) közel foglaltam a booking.com-on keresztül rugalmas lemondási lehetőséggel. A gyors becsekkolást követően kényelmesen tudtunk még 6 órát aludni a reggeliig és az étkezés után friss lendülettel indultunk neki a város meghódítására. Első benyomás Legelőször a tisztaság, a sok virág és a természetes zöld növényzet fogott meg Salzburgban. Bármerre mentünk, mindenhol virágok díszítették az utcákat, gondozottak voltak a házak és a helyieken látszott, hogy örülnek a turistáknak. Mert persze voltak látogatók rajtunk kívül is, de a beszédükből következtetve inkább németek és olaszok; magyar szót elvétve hallottunk. Azért sikerült egy olyan étterembe betérnünk vacsorázni, ahol magyar volt a felszolgáló hölgy – hiába, magyarok mindenhol vannak. :) A járvány miatt a múzeumok és a várba felmenő sikló is hónapokig zárva volt, de szerencsénkre ez volt az első hétvége, amikor utóbbi újra elkezdett üzemelni. A zárt helyekre azért még nem akartunk bemenni, inkább sétálva és kívülről tekintettük meg a város nevezetességeit. Így is olyan volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, kényelmes tempóban bőven belefért a város felfedezése egy napba. Mirabell-kert Szállásunk, az a&o Salzburg Hauptbahnhof Hotel kb. 15 perc gyaloglásra volt az első látnivalótól, a Mirabell-kerttől. Ebben a kertben a színek játéka valami csodálatosan szemet gyönyörködtető. Talán a kissé esős-hegyvidéki klímának is köszönhető, de olyan élénk színekben pompáztak a növények és a virágok, hogy nem bírtunk betelni velük. A kert egész évben ingyenesen látogatható, kis ösvényei között akár labirintusosat is lehet játszani ;) A kert neve spanyolul jelenthetné azt, hogy „nézd a szépet” ( mira bell ’), de eredetileg az olasz mirabile és bella szavakból áll össze, amely azt jelenti „csodálatra méltóan szép”. A barokk stílusú kert közepén szökőkút és azt körbefogó szobrok állnak, amely a négy ősi elemet (tűz, víz, föld, levegő) szimbolizálják. Esküvőket és hangversenyeket, szabadtéri színházi előadásokat szoktak itt tartani. A régi filmek rajongóinak egy kis kulisszatitok: itt játszódik a Muzsika hangja film híres Dó-ré-mi dal éneklésének jelenete. Mozart épületei A kert végétől alig pár lépésnyire máris jobb oldalunkon ott található a városi színház és vele szemben W.A Mozart lakóháza. Ez ma már múzeumként működik, de csak az előterébe tértünk be egy fotó erejéig. A múzeum már látogatható . Az utca tetején magasodik a Szentháromság templom (Dreifaltigkeit Kirche), amely sajnos zárva volt, de tekintélyparancsoló kinézete uralta az egész környéket. Kicsit továbbsétálva kiértünk a térre, a Platzl-ra, ahonnan átsétálva a hídon, elértünk Salzburg „budai” oldalára. Amúgy a város tényleg kicsit hasonlít a mi városunkra, egyik oldala a sík terepű, vásárló utcákkal, míg a másik oldalon található az 542 m magas hegyoldal, a Hohensalzburg csúcsán magasodva a középkori várral, a hegyoldalban pedig kanyargós, óvárosi utcácskákkal. Az egyik híres utca a Getreidegasse, amelyen Mozart szülőháza is található. Piaci forgatag és a Salzburg-i Dóm A sok kis utca között egyszer csak belecsöppentünk egy piaci forgatagba ( Grünmarkt ), ahol frissen sült virsli, kolbász szag borította be a teret, és édesen illatozott a brezel, az az osztrák édes péksütemény, amely a képen is látható. Itt éreztem meg igazán a város mediterrán hangulatát; kávézók, az életet élvező emberek, óriás gyümölcs és zöldség pultok, emberek nevetése, zsibongása – Istenem, mennyire hiányzott ez tavasszal! A téren állt egy csodás templom ( Kollegienkirche ), és ha már ott voltunk, kíváncsiságból besétáltunk. Olyan jó, hogy nem kellett kerülgetni a turistákat, hanem nyugodtan, kényelmesen, saját tempóban körbe tudtuk járni a belső terét. A barokk stílusú templom, amely a Salzburgi Egyetem temploma és a Világörökség része. Az általános barokk túldíszítettség helyett visszafogottan és ízlésesen jelennek meg a stílus jegyei. Továbbsétálva, a salzburgi ünnepi játékok előkészületeibe botlottunk, és egyszer csak ott magasodott fölénk a lenyűgöző dóm épülete. Sok templomban, bazilikában és dómban jártam már, de ez valamiért megérintett. Talán a kevés ember miatt, de olyan békés csendet árasztottak a falak magukból, hogy szinte megéreztem én is azt az isteni erőt, amit a hívők szoktak buzgó imádkozásuk alatt. Finom elegancia, emelkedettség jellemezte a díszítéseket, hozzá hihetetlen tiszta, fehér falak és érdekes építészeti megoldások, illetve csodálatos freskók a kupola belső részében. Még most is ámulatba ejt, hogy a régi időkben milyen csodák megalkotására voltak már képesek az emberek. Ma mintha valahogy ezt elfelejtettük volna, és csak arra fókuszálunk, hogy minden mielőbb kész legyen, nem törődve a részletekkel és azzal, hogy a jó dolgokhoz tényleg idő kell és türelem. Pedig a jó dolgokra tényleg megéri várni. Azt hiszem, az alábbi képek önmagukért beszélnek. A templomból kilépve a hatalmas Residenzplatz -ra értünk, ahol rendszeresen szerveznek sport és kulturális eseményeket. A tér közepén álló szökőkút a XVII. század óta szemtanúja a világ történéseinek és az egyik legjelentősebb barokk emlékmű Európában. Én mégis azért szerettem ezt a teret, mert oldalánál találtunk egy hangulatos kávézót, ahova kiülhettünk pihenni és inni egy jeges gyümölcslevelet, ami igazán jól esett a nagy melegben. Ahogy észleltük, nemcsak külföldiek, de a helyiek is betértek ide egy baráti találkozásra, csevegésre. Salzburg városi temetője A napunk második részében elhatároztuk, hogy siklóval felmegyünk a hegy tetején lévő várba. Tekergésünk közben botlottunk bele egy városi temetőbe a hegy lábánál. Kicsit morbid, de engem temető még nem nyűgözött le ennyire. Egyszerűen azon a kis helyen annyi virág és zöld volt és a sírok annyira gyönyörűen kivitelezett, kovácsoltvas díszítésű fejfákkal voltak egymás mellé rendezve, hogy inkább egy gyönyörű kertre hasonlított az egész, mint temetőre. Kicsit fura is volt, hogy teljesen szabadon, turisták által is látogatható az egész terület. A szikla oldalában volt a Katakomba rész, ahol Mozart húgának és Haydn öccsének közös síremléke is található. Ennek a sziklás résznek a megtekintésére nem is a történelmi emlékek tanulmányozása, hanem az ablakból elénk táruló kilátás miatt volt érdemes befizetni. Csodálatos a dóm, a temető és a vár együttes látványa, amelyet csak a szemünk képes egyszerre befogadni, fotók csak egy-egy részletet tudnak visszaadni a páratlan szépségű tájból. A Salzburg-i vár A temetőből kiérve csak megtaláltuk az utca végén a siklót, amely pár perc alatt felvitt minket a hegy tetejére. A jegyünkkel a várban található múzeum egy része is látogatható volt, itt megtekinthettük a középkori élet megmaradt emléktárgyait (népviseleti ruhák, harci öltözetek, gyerekjátékok stb). A várból páratlan látvány nyílt a városra és a környező zöld hegyekre, illetve a várost kettészelő Salzach folyó ra. Innen kényelmesen lesétáltunk a városba és a nap további részében már csak nézelődtünk, illetve megvacsoráztunk a Fiedeler Affe étteremben, ahol a magyar felszolgáló hölggyel találkoztunk. Én biztosra mentem, és Wiener Schnitzel-t kértem petrezselymes krumplisalátával; szerencsére nem kellett csalódnom. :) Kapuzinerberg Vasárnap sajnos a délelőttünket és a shoppingolási terveinket elmosta az eső (és az a tény, hogy Ausztriában vasárnap minden bolt zárva tart), de kora délután még pont volt annyi időnk a vonatindulás előtt, hogy elsétáljunk és felmásszunk a város „pesti” oldalának dombjára is. A neve viccesen Kapuzinerberg és legalább 60 fokos dőlésszögben emelkedik az út a csúcshoz, így „kellemesen” kimelegedtünk, mire felértünk. Azért megérte az erőfeszítés, innen nézve egészen új szemszögből láthattuk egyszerre a hegyen lévő várat, a dómot és a „budai” óvárosi részt. Egy helyi étteremben elfogyasztott ebéd után visszasétáltunk a szállásunkra, felkaptuk a hátizsákunkat és negyedóra múlva már az állomáson vártuk a vonatunkat hazafelé, amellyel 5 és fél óra alatt minden gond és átszállás nélkül berobogtunk a Kelenföldi vasútállomásra. Ha az ember egy kis kikapcsolódásra, mégis hasznos időtöltésre vágyik megfizethető áron, akkor szívből ajánlom neki a miénkhez hasonló salzburgi hétvégét! :) További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért , információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Ha csak kiszakadnánk az állandó hétköznapi pörgésből és nem ijedünk meg a jelenlegi, enyhén szólva is káoszos légiközlekedéstől, akkor egy hosszú hétvégére irány az olasz divat fővárosa, Milánó és a kevésbé trendi, de annál több látnivalót rejtegető Torinó városa! Tartalomjegyzék Utazás Torinóba Torinó látnivalói Keresztelő Szent János katedrális és a torinói lepel Porta Palatina Egyiptomi Múzeum Via Roma és a Piazza San Carlo Királyi Palota Mole Antonelliana A pénztárcánk sem fogja bánni az utat, mindkét desztináció azon kevés helyek között van, ahova még tényleg pár ezer Ft-os repjegyekkel utazhatunk. Barátnőmmel így vettük meg a Wizzair-nél a repjegyünket oda-vissza Milánóba 9.000 Ft-ért. A Ryanair 2022. nyarán Torinóba még közlekedett, így ide is olcsó árakon tudtunk eljutni. Utazás Torinóba A városba Milánón keresztül jutottunk el, mert a Wizzair csak ide repül, Torinóba sajnos nincs járata. Szóval, Milánó repülőterére az esti órákban értünk, és direkt egy közeli hotelt foglaltam, hogy az este ne menjen el még egy órás utazással a belvárosig. A google térkép szerinti 20 perc séta a valóságban jóval többnek tűnt, így taxit fogtunk, gondoltuk 5 perces autóút nem lehet olyan drága. De…az lett…30 eurót sikerült otthagynunk ezért a röpke transzferért, ami azért eléggé lelombozott minket, de egy hideg aperol spritz-cel a hotelünk teraszán fél óra múlva már csak nevettünk az egészen. :) Másnap reggel kiderült, hogy van ingyenes transzfer busz, ami bizonyos időközönként cirkulál a reptér és még 1-2 hotel között, amik szintén itt találhatóak. Így már vidámabban értünk vissza a repülőtérre, ahonnan a Flibco busztársaság indít óránként járatot Torinóba 22 EUR/fő áron. Ezzel utazva már dél körül a másik olasz városban voltunk, ahol 1 éjszakát szándékoztunk tölteni, majd innen tovább Milánó városába vonattal. Szóval, a szállásunkat könnyen megtalálva, a szobánkat elfoglalva és kicsit felfrissülve vágtunk neki a város felfedezésének. Torinó látnivalói Ami először feltűnt, hogy sajnos kevés fa van az utcákon, ellenben a macskaköves utak nagyon hangulatosak. Második, hogy alig volt ember az utcákon – bár, ha jobban belegondolok, ez a 40 C fokos hőségben annyira nem is meglepő. Keresztelő Szent János katedrális és a torinói lepel A városról sokaknak szerintem a torinói lepel jut eszébe, amelybe állítólag Jézus Krisztus testét tették a keresztre feszítése után. A szent leplet itt őrzik az épületben, de a látogatóknak csak egy hű másolatot mutatnak meg, azt is plexiüveg mögé rejtve. Picit ez csalódás volt nekünk, azt hittük, hogy az eredetit fogjuk látni… pláne, hogy kifelé menet a templomból megpillantottuk Leonardo Da Vinci: Utolsó vacsora festményét a bejárat felett, ami szintén nem az eredeti, hiszen az Milánóban található… Az 1491-1498-ban épült katedrális mellett áll egy külön harangtorony, amelynek tetejéről állítólag Pazar kilátás nyílik a városra (sajnos ott jártunkkor nem lehetett felmenni). Porta Palatina Ez a vörös építmény a világ legjobban megmaradt római kapuja az I. század óta! Érdekes, hogy ma már az emberek csak átsétálnak rajta, mellette pedig egy emeletes tömb lakóház kapott helyet. Innen visszatekintve viszont nagyon szép rálátásunk lesz a katedrálisra és a harangtoronyra. Egyiptomi Múzeum / Museo Egizio Az utazásunk napján mivel csak este indult a gépünk, kora délután ellátogattam a Szépművészeti Múzeum Bosch kiállítására. A majd’ 5000 Ft-os jegyért nem csodálhattam meg túl sok képet Bosch-tól, sok alkotás az ő követőinek keze munkája volt. Viszont találkoztam két régen látott ismerősömmel, és így már minden pénzt megért J Az Egyiptomi Múzeumban ugyanakkor, átszámolva szinte ugyanennyi belépő díjért (15,50 EUR) 14.000 kiállítási tárgyat tekinthettem meg! 4 emeleten mindenhol fáraók szobrai (köztük Szekhmet, II. Széthi és II. Ramszesz!) szarkofágok, egyiptomi tekercsek és hétköznapi használati tárgyak vannak bemutatva az ókori Egyiptom világáról. Ha mindent alaposan szeretnénk megnézni, akkor nyugodtan szánjunk rá akár 3-4 órát is a látogatására! Via Roma és a Piazza San Carlo A múzeumból kisétálva szinte rákanyarodunk a Via Roma útjára, amely a város egyik legelegánsabb utcája luxus márkák kirakataival tarkítva. Az utca végén találjuk a San Carló teret, ahol a város legrégebbi kávézói adnak pihenésre lehetőséget. A tér közepét egy lovas bronzszobor uralja, illetve a tér másik végét két templom zárja; Ciesa di San Carlo Borromeo és a di Santa Cristina. Naplementekor különösen hangulatos a lemenő nap fényében megvilágított tér látványa. Királyi Palota / Reale Palazzo Másnap délelőtt még volt időnk elmenni, megnézni a Királyi Palota épületét kívülről és kertjében tenni egy kisebb sétát. Az előtérben egy vándorkiállítást is megleshettünk. A királyi fegyvertár, vagyis az Armeria Reale a királyi palota egyik leghíresebb része, itt Európa egyik legjobb fegyvergyűjteménye tekinthető meg. Mole Antonelliana A palotától nem messze található az Operaház és amelletti utcán tovább sétálva a világ legmagasabb múzeuma, a Mozi múzeum. 167,5 m magasságból páratlan panoráma tárul elénk Torinó városáról, egyszerre látni a sík „pesti” oldalát és a csodás zöld növényzettel körülölelt, valamint Pó folyó által kettészelt „budai” oldalt is. Az épületbe kicsit nehézkes a bejutás, külön fél órát álltunk sorba, hogy aznapra belépőjegyet kaphassunk (meghatározott belépési idővel), majd maszkban újabb negyed órát álltunk sorba, mire a liftbe beszállhattunk. Itt nagyon éreztük az olasz szervezetlenséget, de a látvány bőven kárpótolt minket minden bosszúságunkért. Ha a mozi múzeum is érdekel bennünket, arra külön jegyet kell váltani, de cserébe 4 emelet magasan sétálhatunk és kanyaroghatunk a mozi történelmét, és hőseit bemutató kiállításon. Utunk folytatódik Milánóban, ha az ottani élményeinkre és a város nevezetességeire is kíváncsi vagy, kattints ide a következő cikk elolvasásához! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)