A repülésben leginkább azt élvezem, hogy a repülőgépből kitekintve a felhőket felülről nézhetem. Képes vagyok tényleg órákig bámulni őket és azokat az érdekes alakzatokat, amelyek belőlük születnek. Sokszor játszok olyat, hogy mindenféle alakzatokat képzelek bele a felhőkbe és történeteket szövök róluk. Mindenesetre egy hosszú repülőút során egész jó időtöltés tud lenni. Hát még akkor, ha egy másik repülőgépet pillantok meg a távolban, vagy részese lehetek egy napfelkeltének / naplementének. Ezeket a pillanatokat, ha módom van rá, igyekszem megörökíteni. Egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy a képekből akár kiállítást is lehetne szervezni. Addig is; íme a legjobb felhős fotókból készült válogatás. Budapest London felé tartva a repülőgép pont Budapest felett szállt el, így a felhőkkel együtt a Margit-szigetet is sikerült lencsevégre kapnom. Gyönyörű volt fővárosunkat a magasból látni! A felhők apró bárányokként ugrándoztak a sziget és a Duna felett, szinte érezhető volt a város reggeli álmossága. Hamburg Egyik barátnőmet látogattam meg egy hosszú hétvégére Hamburgban . Hazafelé jövet, felszállás után elrendezkedtem és ahogy kinéztem az ablakon, ez a csodálatos látvány fogadott. Sokszor annyira erősen süt a Nap, hogy a fehér felhőkről visszaverődve a fénye szintje elvakítja az embert. Itt szerencsém volt, hogy már hátrahagytuk az égitestet, így csodálatos megvilágításban láthattam a felhők puha takaróját az égen. Málta Ezt a képet azért szeretem nagyon, mert a felhők formája annyira amorf, hogy bármilyen alakzatot bele lehet képzelni, csak a fantáziánk szab határt. Közben pedig szépen látszik, hogy az egyszerű földterületek is milyen más képet mutathatnak felülnézetből. Akárcsak egy óriási toldozott-foltozott takaró! Közben a horizont felett pedig a kék ég és a csodálatos világűr! Itt éppen Máltáról tartottunk hazafelé. Ausztrália Ausztrália felett repülni önmagában csodálatos élmény volt, hát még amikor megláttam, hogy a felhők mint kis katonák sorakoznak egymás mellett és mintha kísérnének minket az utunkon! A napsütésnek köszönhetően a földre vetült árnyékuk még egy plusz csavar volt az elkapott fotón! Új-Zéland Új-Zéland szigetét elérve, ebben a gyönyörű hajnali napfelkeltében lehetett részem utas-társaimmal. Csodálatos volt látni, ahogy a nap sugarai megcsillantak a felhőkön. Emlékszem, akkor már szó szerint 24 órája utaztunk és nagyon fáradtak voltunk, de ez az élmény annyira feltöltött minket, hogy utána mosolyogva szálltunk le a repülőgépről. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

A barátaim sokszor kérdezik, vajon mit szeretek annyira London városában, ahol mindig esik az eső és békeidőben 11 millió ember nap, mint nap rohan az utcákon és zsúfolódik össze a metrókon. Igazából, szerintem, ha valakit szeretünk, akkor úgy szeretjük őt, ahogy van, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Nem tudjuk lehámozni az egyes rétegeket, mert akkor elvész az esszencia belőle. Hát, valahogy így vagyok én is Londonnal. Szeretem úgy, ahogy van. Ha London egy férfi lenne, így mesélném el a vele való találkozásomat az ő városában és kettőnk történetét: Találkozás London-nal 2006 júliusában találkoztunk először. Akkoriban mindenki azt mondogatta róla, hogy sokszor szomorkás, és sokat sír, de amikor megérkeztem és megláttam őt, az arca felragyogott és feje fölött a Nap is kisütött. A vele töltött 2 hét alatt minden nap újabb és újabb kedves tulajdonságát fedeztem fel. Kezdjük azzal, hogy mennyire művelt és milyen sokat tud a történelem ről. Ősei harcoltak a II. világháborúban, felépítettek egy egész birodalmat Kanadától Új-Zélandig. 1952 óta országának uralkodó királynője, II. Erzsébet pedig különös gonddal gondoskodik róla és a többi városlakóról. London arcvonásain szinte tapintható e gazdag történelem súlya. Kemény fából faragták, aki soha nem adta fel és ezért mára az egyik legbefolyásosabb személlyé vált nemcsak a gazdasági, de a politikai életben egyaránt. Bár voltak felmenői, akiknek rossz döntései miatt elveszítették az egykori legfontosabb területük, a Szuez-csatorna ellenőrzését 1956-ban, és számos földjükön a helyi lakosok önállósodtak (pl. India 1947-ben, Ghána 1957-ben) és függetlenedtek az évtizedek során, de még ma is egy igazi angol úr eleganciájával próbálja a XXI. században átvészelni az esetleges viharokat, családi perpatvarokat. Abban a 2 hétben, megmutatta nekem városának legkedvesebb részeit. Kívülről megcsodálhattam a Buckingham-palotát , felülhettem a London Eye -ra, hogy vigyázó szemeimet Párizs helyett rá vethessem. Történelem és modernitás – ezzel a két szóval tudnám leginkább jellemezni őt. Mindenhol ott a történelem apró részlete, de mellette ott vannak a modern gondolkodás bizonyítékai is. London látnivalói Mivel fontosnak tartja a vallást, természetesen elvitt kedvenc helyére a Westminster székesegyház ba. Az oldalsó kapun lógtunk be, jót nevettünk az őrök kicselezésén, de rögtön tátott szájjal ámultunk a belső tér légies és fenséges kialakításán. Hihetetlen, hogy itt nyugszanak az elmúlt korok olyan híres emberei, mint Charles Dickens író, Sir Isaac Newton fizikus vagy 1066 óta Hitvalló Edvárd király… Innen pár lépésre volt a Big Ben és a Parlament , így hát oda is betértünk, és ha már ott voltunk, meghallgattunk egy felsőházi parlamenti vitát. London imádja a természetet és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint városának csodás parkjai, például a Hyde Park, a Holland Park vagy a Kensington Park. Mesés virágágyások láthatók mindenfelé, ő pedig mosolyog, mert boldog és jól érzi magát. Nem vitás, hogy amikor a Picadilly Circus -ön sétáltunk, a kis Cupidó angyal rendesen eltalált a nyilával. Azt hiszem, akkor örökre megszerettem Londont. A kisfiús bája, a hűvös eleganciája, a kitartó ereje és élni akarása, vállalkozó szelleme mind vonzó tulajdonságai a szememben. Úgy éreztem magam, mint Pán Péter , aki sosem akar felnőni, hiszen annyi szép dolog volt még, amit fel akartam fedezni és nem akartam, hogy ez a mese véget érjen. Apropó, neki is ő a kedvenc mesefigurája, a Kensington kert végében szobrot is állíttatott neki. Ráadásul Harry Potter is itt született, és mivel mindketten imádjuk a varázsló világot, egyik alkalommal el is mentünk megnézni a 9 és 3/4 vágányt a pályaudvaron. Persze mugliként nem sikerült áttörnünk a falon...talán majd legközelebb! :) Nemcsak a meséket, de imádja a kultúrát és a művészetet is! A leghíresebb színháza a Globe theatre , ahol már 1600-ban Shakespeare is feltette Hamletként a nagy kérdést: „Lenni vagy nem lenni?” Azóta sok más színház is megnyitott, főként a Tottenham Court környékén; egyik alkalommal a kedvenc filmem, a Több mint testőr musical változatát néztük meg együtt. A múzeumi gyűjteményeiről pedig ne is beszéljünk! Fantasztikus kincseket halmozott fel az idők során és természetesen büszkén állítja ki a mesés tárgyakat, festményeket, szobrokat a kíváncsi látogatók részére akár a Tate Gallery -ben, akár a British Museum -ban. A londoni életérzés Szegény London, a művészetet és a sportot imádja, de főzni nem igazán tud. Sebaj, annál szuperebb éttermeket és pub-okat ismer, ahol nemcsak jókat lehet enni fish and chips ből, hanem finomakat inni, főleg sörfajtákból. (Később azért elárultam neki, hogy én inkább a borokat szeretem.) Sok barátja képes hétköznap este 6-kor lerészegedni és nevetgélni a pub előtti utcajárdán majd másnap dolgozni menni, mintha mi sem történt volna előző este. Vajon a híres paradicsomos bloody mary koktéljuk űzi el a másnaposságot a fejükből? Londonnak nemcsak sok barátja van, hanem rengeteg szomszédja! 11 millióan laknak a városában! A legszebb az egészben, hogy különböző nációk keverednek a negyedekben, például Kelet-Londonban van az indiai és pakisztáni kerület, illetve a belvárostól északra a Chinatown. Olyan frissítő hatással bír rám mindig, ha ennyiféle emberrel találkozom. Valahogy azt érzem, hogy a világ tényleg egy nagy globális falu! Olyan jó csak egy percre megállni és azt látni, hogy mindenki tart valahova, van célja, és mint a szorgos hangyák, teszik a dolgukat, ugyanakkor, ha megszólítod őket, kedvesek veled és bármiben a segítségedre vannak. London szerettette meg velem a teniszt is, hiszen első találkozásunkkor lehetőségem volt (igaz, csak a Hyde park-i kivetítőn), de végigizgulni a két zseni, Roger Federer és az akkor még csak 20 éves salakkirály, Rafael Nadal döntőjét. Azóta is minden évben, június végén együtt figyeljük az ászokat, hogyan csapnak össze a Wimbledon stadion zöld gyepén. Ez már-már afféle közös szokásunkká vált. Az angol királyi család esküvői Első találkozásunk utolsó napján elvitt a Szent Pál székesegyház ba, hogy bizonyítsa, városa valóban megéri a fáradozást; a 528 (!) lépcsőfok megmászása után elállt a lélegzetem. Olyan fenséges volt látni innen fentről a várost, amelyben élt! Hihetetlen, hogy ebben a történelmi épületben házasodott össze 1981-ben Lady Diana és Károly herceg! London elég nagy társasági életet él, egymást követik a különböző rendezvények, lóversenyek, és fontos társadalmi események. Ott voltam például két legkedvesebb barátja, William és Harry esküvőjén is, előbbin 2011-ben, utóbbin 2018-ban és mindkét eseményt szinte egészen közelről követhettem figyelemmel. Az „igen”-ek kimondása után volt is nagy ünneplés, ahhoz kétség sem fér! Ilyenkor úgy éreztem, mintha én is a családjuk része lennék, befogadtak az angolok és együtt vigadtunk, nevettünk, örültünk a nagy eseményeknek. Olyan volt, mintha egy nagy családi pikniken vettem volna részt. Legutóbb, 2019-ben tett látogatásomkor pedig felfedeztük a helyi piacokat; egyik nap a Notting Hill negyedben csodáltuk meg a bohókás árusok portékáit és betértünk a Sztárom a párom című film édes kis könyvesboltjába is. Vasárnap pedig egy külső kerület biopiacára sétáltunk ki, ahol a házi készítésű méztől kezdve, régi térképek, modern saját készítésű ékszerek és finom házi lekvárok is biztosan gazdára találtak. London persze imád szórakozni is és van is lehetősége bőven! Mióta ismerem, többször is voltunk táncolni, például 2009-ben Halloween idején, vagy 2014-ben salsáztunk a Chelsea negyed egy menő klubjában, mert tudja, hogy imádom ezt a kubai táncot. Azt persze nem értem a mai napig, hogy az angol lányok hogyan képesek még novemberben is szandálban és koktél ruhákban bulizni, de addig nem érdekel, míg London csak engem kér fel táncolni! Szóval, ezért szeretem őt. London minden egyes látogatásomkor tartogat nekem valami szépet, valami mást, valami különlegeset. Minden alkalommal új arcát fedi fel előttem, így képtelen vagyok megunni őt, még ennyi év után is! :) Ha ellátogatnál az angol fővárosba, utazás előtt olvasd el a gyakorlati tanácsok at! Ha csak kevés időd van, akkor fedezd fel Londont 2 nap alatt! Élménybeszámoló és hasznos tippek ehhez ebben az élménybeszámolómban olvasható. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Egy város vagy ország sem keltett bennem olyan ambivalens érzéseket első találkozásunkkor, mint Doha. A katari főváros egészen 2017-ig szinte elzártan létezett a világ elől, és egy sajnálatos diplomáciai ügynek „köszönhető”, hogy az arab rózsa mára teljesen kinyílt a világ felé. Tartalomjegyzék Első benyomás a városról Katar és a világ Top 5 nevezetesség Első benyomás a városról Emlékszem, az első élményem a várossal kapcsolatban 2016 augusztusában volt, amikor is leszálltam a repülőgéppel a Hamad Nemzetközi repülőtéren , és ahogy a légkondicionált épületből kiléptem, arcomba csapott a forró, száraz 40 fokos levegő. Szinte éreztem, ahogy a tüdőmet végigégeti. 1 hetet töltöttem akkor Katar fővárosában, de nem estem szerelembe a várossal; a sok autó, a sivatagi városkép, a rettentő forróság, a kötelező konzervatív öltözködés miatt egyáltalán nem varázsolt el. Hazaérve csak azt vettem észre magamon, hogy feltűntek a Teréz körúti fák, és mintha zöldebbnek láttam volna Budapestet, mint az utazásom előtt... A következő években még jó pár alkalommal ellátogattam Dohába, főként munka ügyben, hiszen az akkori cégem központja itt található. Minden egyes utam során felfedeztem valami újat a városban; épült egy új szálloda, egy új park, egy új múzeum, egy új stadion, egyszóval alakult, változott a város és valahogy megtelt élettel. Lassan-lassan elkezdett érdekelni és kezdtem megszeretni. Már nem a sivatagi homokra és a sok kocsira lettem figyelmes kint tartózkodásaim alatt, hanem, hogy milyen érdekesen tükrözi az építészetük a múlt és a jövő keveredését, hogy az arab piacon milyen kedvesen kínálják az árusok a sok színes portékájukat, és hogy az egész város valahogyan emberibb és barátságosabb lett. Katar és a világ A 2017. júniusi diplomáciai válság miatt Katar arra kényszerült, hogy jobban megnyíljon a világ felé és az érdeklődő turistákat beengedje privát szférájába. Még abban az évben, augusztusban kihirdette, hogy több mint 80 ország állampolgára (köztük Magyarország) számára vízummentességet ad, ezzel is ösztönözve a bejövő turizmust. Az elmúlt években pedig óriási fejlődés indult meg az országban és lett egyre ismertebb és kedveltebb az arab főváros a világ turistái számára. (2021 januárjában az arab államok kibékültek egymással.) Ezen óriási fejlődésnek a csúcspontja minden bizonnyal a 2022-es FIFA futball-világbajnokság, amelynek Katar adott otthont 2022. november 20 és december 18. között. Ha napsütéses melegre vágyunk és ezért az élményért nem szeretnénk 5 óránál többet utazni télen sem, akkor Doha egyaránt remek választás a pihenésre és pár napos városlátogatásra is. Top 5 nevezetesség Dohában, Katarban A következőkben 5 olyan látnivalót mutatok be, amelyek személyes kedvenceim Dohában és ezért bátran ajánlom őket felfedezésre: 1. Souk Waqif és a Damascus One étterem Ez az arab piac volt az egyetlen, ami már első látogatásomkor elvarázsolt. Naplemente után, kivilágítva szerintem még varázslatosabb a hely, mint nappali fényben. Az isztambuli nagy bazárhoz hasonlítható piacot körüllengi a keleti fűszerek különleges illat-kavalkádja. Bármerre jár az ember a labirintusszerű falak között, biztosan találni fog egy fűszerest és szó szerint kilószámra vásárolhat az őrleményekből. Természetesen arab kelméket árusító üzletből sincs hiány. A piac közterétől nem messze pedig sólyom üzlet és kórház található. A katariak szent állata ugyanis a sólyom (ez az egyetlen állat például, amelyet a Qatar Airways fedélzetére fel lehet vinni), így az arabok házi állatként tartják őket és természetesen fenntartanak nekik egy kórházat is, hogy ha megsérülnének reptetés közben, legyen hol meggyógyítani őket. A piac egyik főterén található a Damaskus szír étterem, ahol fantasztikus, igazi arab vacsorában lehet részünk. Minden este dervis táncol a vendégeknek és az emeletről fantasztikus kilátás nyílik magára a Souk Waqif-ra. Nekem az itt elfogyasztott vacsora adta vissza leginkább az arab különleges hangulatot, ami mindig kedves emlékem marad. 2. MIA, azaz az Iszlám Művészetek Múzeuma Ez az a múzeum, amit eddig négyszer jártam körbe és mindannyiszor imádtam megcsodálni az arab és perzsa kincseket, amelyeket kiállítanak három emelet termeiben. A gyűjtemény leginkább a patronáló emír feleségének és lányuknak köszönhető, hogy páratlanul értékes kincseket rejt az ókori Mezopotámia és Perzsia vidékéről. Ráadásul a mészkőből felépített múzeum 45 méter magas üvegablakából vagy a teraszáról kitűnő kilátás nyílik a szemközti Corniche-sétány modern felhőkarcolóira. 3. A Pearl Nevét (gyöngy) onnan kapta ez a mesterségesen létrehozott negyed, hogy Katar sokáig egyszerű halászfaluként gyöngyhalászatból tartotta fenn magát, mielőtt az olajat és a földgázt megtalálták volna föld alatti területén. Érdekesség, hogy csak az itt épült lakások közül vásárolhat lakást külföldi ember, persze elég borsos áron. Mindenhol hiperluxus van, menő divatmárkák az üzletekben, a Ferrari szalon a sarkon és persze motorcsónakok funkcionálnak taxikként, amelyekkel el lehet jutni az öböl egyik végéből a másikba. A jachtok pedig csak arra várnak, hogy gazdag tulajdonosaik kihajózzanak velük a tengerre. 4. Szaúd-arábiai határ Eddigi utolsó látogatásomkor volt szerencsém egy dzsipes sivatagi szafari túrán részt venni, amelynek keretében a sofőrünk egészen a belső tenger határáig vitt el minket és így a túloldalon megpillanthattuk a szaúd-arábiai határt. Kellemes félnapos program, amelyet nem érdemes kihagyni, ha az ember az igazi sivatagi hangulatot szeretné megtapasztalni! Ha nem vagyunk félősek, megkérhetjük a sofőrt, hogy rallizzunk a homokdűnék között, garantáltan jobb élmény, mint a budapesti hullámvasutazás volt! 5. A metró Most bárki azt gondolhatja, hogy a metró, mint látványosság? Azt kell mondanom, hogy igen, megilleti a látványosság címke. Szerintem már önmagában az a tény, hogy a sivatagi homok alatti földet képesek úgy megmunkálni, hogy a szerelvények luxus körülmények között közlekedjenek, felér egy kisebb csodával. Összességében 3 metróvonalat terveztek, és már mindhárom vonalon (piros, sárga, zöld) üzemelnek is a hófehér szerelvények. A különlegességük abban rejlik, hogy itt bizony megkülönböztetnek standard, family és gold kocsikat, vagyis, utazhatunk a „tömeggel”, vagy külön a családosokkal (főként a babakocsis kisgyermekes családokra kell itt gondolni), illetve válthatunk jegyet az „arany”kocsiba is, amelyben bőrülések vannak kialakítva és maximum 9 útitársunk lehet. Mindezek tetejében a metrók önműködőek, így akár mi is beülhetünk az első sorba és lehetünk a képzeletbeli sofőrök. A peronokat is légkondicionálókkal hűtik, így a séta után jól is eshet egy kis metrózás mindenkinek! Ha kedvet kaptál az utazáshoz, hasznos, gyakorlati tudnivalók ról itt olvashatsz bővebben. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Maldív-szigetek. Sok embernek e szó hallatán a megfizethetetlen resort szálláshelyek, mint tipikus nászutas desztináció, illetve a csodaszép tengerpart jut először eszébe. Mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer eljussak a képeslapok alapján joggal nevezhető földi paradicsomba, de a saját sztereotípiáim visszatartottak; túl drága, túl luxus, illetve majd egyszer, nászútra.. Azonban a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a saját magam felállított korlátoknál és sztereotípiáknál, így eldöntöttem, 2019 szilveszterét és az 2020-as újévet az egyik maldív szigeten, Omadhoo-n fogom tölteni. Anyukám, mikor előálltam a tervemmel, már 67 éves volt, de spontán rávágta, hogy jön velem. Na, ez jó kis kaland lesz- gondoltam. Tipp: Hogyan utazz a Maldív-szigetekre - hasznos információkat itt olvashatsz ! Maldív-szigetek története A Maldív-szigetek 1965 óta független köztársaság , amelyet prezidentális rendszerben, 2018-ban 5 évre megválasztott Ibrahim Mohamed Solih irányítja az országot. 1192 szigetből áll, amelyből csak 200 lakott, további 80-90 resortként a turistáknak van fenntartva. Érdekesség, hogy ez az ország büszkélkedhet a legalacsonyabban fekvő legmagasabb tengerszint feletti magassággal ; konkrétan 2,4 méterrel. Ennek alapján nem meglepő, hogy a 2004-es cunami óriási károkat okozott a szigetcsoportban. Sok kisebb sziget teljesen tönkrement, több mint 100 helyi lakos vesztette életét az áradásban, és gazdaságilag a GDP 62%-át tette ki az a kár, amelyet a víz okozott. Mégis, a helyiek tisztelik és szeretik az őket körülölelő óceánt, hiszen még mindig ez a legfőbb közvetlen és közvetett bevételi forrásuk. Megható volt számomra, ahogy a helyi szállásadónk, a Noomuraka Inn (@noomurakainn_maldives) tulajdonosa és vezetője, Hassan azt mondta nekem: „Mi gazdag ország vagyunk, van saját tengerünk, saját pénznemünk és saját nyelvünk.” Mennyire más életfelfogás az európaihoz képest! A szigetvilág minden tekintetben különleges és nagyon ambivalens. A teljes lakosság az iszlám vallást gyakorolja , így a legapróbb szigeteken is van legalább egy mecset és bizony a müezzin napi ötször ugyanazokban az időpontokban imára szólítja a lakókat. A nők, bár fejkendőt viselnek, szabadon járhatnak (akár robogóval is!) és dolgozhatnak, ők foglalkoznak a gyerekekkel is, illetve ők tartják rendben a pálmafaligeteket. A férfiak üzemeltetik a szálláshelyeket (általában családi vállalkozásként) és építkeznek, halásznak. Szállásunk szigetén, Omadhoo-n, (@omadhoo) külön kijelölt partszakasz volt a turisták számára, ahol lehetett bikiniben napozni. A női test eltakarása még mindig alapkövetelmény a helyieknél, akik szó szerint utcai ruhában (és a nők esetében fejkendővel együtt) fürödnek a vízben. Számukra teljesen új élmény azt látni, hogy európaiként bikiniben napoztunk. Lakott szigetekre a turisták amúgy csak nemrég óta mehetnek nyaralni, és szerintem érdemes kihasználni, hogy a szigeteket még érintetlen szépségükben lehet megcsodálni. Maldív-szigetek szilveszterkor A paradicsomi hangulathoz hozzátartozik, hogy este 6 óra körül megy le a Nap, a naplemente viszont minden alkalommal csodálatos! Utána persze koromsötét lesz, de cserébe olyan csillagos lesz felettünk az ég, hogy nem győztem kapkodni a fejem a sok csillagkép felfedezése láttán. Bár az iszlám vallás a szilvesztert és az új évet nem ünnepli akkora elánnal, mint mi, európaiak, a helyiek hihetetlen szervezettséggel egy csodálatos tengerparti svédasztalos vacsorát varázsoltak nekünk és a többi szálló vendégnek december 31-e estéjére. Fantasztikus élmény volt úgy elfogyasztani az év(tized) utolsó vacsoráját, hogy mezítláb ültem a homokban az én imádott anyukámmal, friss zöldségeket, gyümölcsöket, valamint helyi ételeket fogyaszthattam, mellettem az óceán lágyan ringatózó hullámai nyaldosták a partot, felülről pedig csillagok ezrei mosolyogtak le ránk. Pazar vendéglátás A helyi szállásadónk munkatársai páratlanul kedvesek és segítőkészek voltak mindenben. Félszegen, de beszélnek angolul, és őszinte mosoly volt minden egyes alkalommal az arcukon, ha beszélgettünk velük. Olyan jó érzés volt megtapasztalni, hogy az itteni emberek mennyire jóérzésűek és milyen összhangban képesek élni a természettel. Önfenntartó módon próbálnak élni az erőforrásaikból, s mégis, minden tekintetben ki tudják szolgálni a turisták igényeit, legyen szó akár bankkártyás fizetésről vagy több fogásos vacsoráról. Fogalmam sincs, hogy csinálták, de minden nap 5-6 féle friss gyümölcs, tészta, rizs, csirkehús, hal és még pudingdesszert is várt minket az asztalunkon. Időtöltés a Maldív-szigeteken Ha az ember mást sem csinál, csak napozik a parton egész nap, akkor is minimum 5-6 napot érdemes rászánni a Maldív-szigetekre . A fehérhomokos tengerpart és a vakító kék ezer árnyalata olyan vizuális sokkot okoz az embernek már az első napon, hogy kell pár nap, amíg a szemünk hozzászokik a látványhoz. Pálmafás ligetek, buja ősnövényzet, helyi állatvilág és a minimális létszámú turista olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha Robinson Crusoe lenne egy lakatlan szigeten. És ha elég bátrak vagyunk felfedezni a víz alatti világot, akkor tényleg azt érezhetjük, hogy ez maga a paradicsom. Megérkezésünk utáni napon nagy lendülettel vetettem bele magam a snorkellezés be. Szállásadóm, Hassan unokaöccse, Adam (ő szintén a szálláshelyen dolgozik) és egy idős igazi tengerész vitt ki motorcsónakkal a nyílt vízre a merüléshez. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem egy kicsit, amikor az Indiai-óceán kellős közepén a mélykék színben hullámzó vizet kémleltem és nem értettem, miért nem a part menti korall-zátonyokhoz visznek. „Itt bentebb még nagyobb, színesebb az élővilág, mint a partszakasz mentén” – mosolygott Adam. Aha, gondoltam, hát jó, jöjjön, aminek jönnie kell, innen nagyon úgysincs hova menekülés.. Hihetetlenül érdekes volt látnom, hogy az óceán mélykék színe egy-egy helyen hogyan változik át türkizzé, jelezve a korallzátonyok meglétét és a sekélyebb vízmélységet. Összesen három különböző helyen merültünk le, és életem egyik legjobb döntése volt ezt kipróbálni. Ilyen gyönyörűen gazdag, változatos víz alatti élővilágot még nem láttam. Számtalan, kisebb-nagyobb méretű halfaj úszkált előttem, és néha körülöttem. A csodálatos korallok látványa is teljesen letaglózott. És ez még csak a kezdet volt! Kisvártatva, szinte a semmiből megjelent egy szürke rája, majd kényelmesen lebegett a vízben tovább.. és akkor ahogy az elúszott, egyszer csak megláttam! Egy igazi cápa ott úszott alattam kb. 2 méterrel! A szívem hevesen kezdett dobogni, úristen, mi lesz, ha észrevesz, itt lebegek a vízben minden eszköz nélkül, mi lesz, ha felém úszik, innen a csónakhoz elérni semmi esélyem, ha támadna! Ez egy másodperc alatt futott végig az agyamon, de a következő másodpercben életbe lépett a túlélési ösztönöm: nyugalom, minden rendben lesz, ha félsz, megérzi a cápa és tényleg idejön, alattad van, nem lát téged. Ezzel próbáltam magamat nyugtatni és tudatosan lehiggadni, hogy a pulzusom újra a régi legyen. Közben néztem ezt a kb 1 méter hosszú kis jószágot, ahogy békésen továbbúszik alattam, mit sem törődve velem és a félelmeimmel... Hazafelé tartva Adam azt mondta, hogy nem szabad félni a cápáktól, mert azok a gyorsabb szívverés ritmusának más víz alatti frekvenciájára figyelnek fel. Amúgy ő már ezerszer merült le és az itteni cápák nem emberevők, hiszen bőséggel jut nekik hal a gazdag víz alatti világban. Hát, azért örültem, hogy már a csónakban visszafelé mondta ezt el, ennyi kaland elég is volt, elvileg pihenni jöttem ide :) Másnap azért barátságosabb delfinek et szerettük volna meglesni. Szeltük is a kis motorcsónakkal az óceán hullámait több mint egy órán keresztül, de sajnos a delfinek most nem akarták megmutatni magukat.. Viszont az erős napsugárzásnak és a tegnapi 2 órás víz feletti lebegésnek „köszönhetően”, kb. harmadfokú égési sérüléseket szereztem a hátamon.. Hiába, az Egyenlítőnél a Nap UV sugárzása olyan erős, hogy még az 50 faktoros napkrém sem védett meg... A másnapi teknősles t ezért legnagyobb bánatomra le kellett mondanom. Innentől kezdve csak az árnyékban, pólóban „napoztam”, de még így is megpirultam. Szerencsére napszúrást nem kaptam, és így a szilveszteri vacsora program on is részt tudtam venni. A hátralévő 2 napban végre ténylegesen csak a pihenésnek szentelhettem az időmet. Felváltva olvasgattam és bámultam az óceán csodálatos ütemesen morajló hullámait és színének megannyi árnyalatát. Jó volt itt lenni, kicsit elmélázni a tavalyi, 2019-es éven, hogy mennyi csodás dolog történt velem, és terveket szőni az új esztendőre. Az biztos, hogy amennyit csak lehet, utazni fogok 2020-ban is. Annyi új élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt évben köszönhetően az utazásoknak, hogy szeretném megtartani ezt a jó szokást. Minden utazásom megtanít valamire , ez a Maldív-szigeteki nyaralásom arra, hogy ne higgyek a sztereotípiákban, hanem, ha tehetem, személyesen tapasztaljam meg a dolgok működését. Hogy továbbra is nyitottnak kell lenni más emberek, kultúrák, országok megismerésére, mert így válunk elfogadóbbá, empatikusabbá mások iránt és talán ezzel mi is jobbá tehetjük egy kicsit a világot. Mert igenis Te döntesz: félsz vagy élsz. Csak egy betű a különbség..vagy mégsem? Ha elutaznál a Maldív-szigetekre, hasznos információk at az előkészületekről itt találsz. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Inkább Seychelle-szigetekre utaznál? Élményeimet itt olvashatod róla, illetve hasznos úti tippeket itt találsz róla! Fedezd fel ezt az édeni paradicsomot, kirándulj a gránitsziklás tengerpartokon!

Singa-pure, szanszkritul azt jelenti: az oroszlán városa . És valóban, mint az oroszlán, aki sokáig áll lesben, kivárva a legjobb pillanatot a támadásra, úgy maga a város is egészen 1965-ig várt arra, hogy függetlenedhessen az angoloktól, majd gazdaságilag ugrásszerű fejlődésnek indulhasson. Ma már a világ politikai és gazdasági térképén megkerülhetetlen erővel bír. Lakossága alig 4 millió fő, de az 1 főre eső GDP-je az egyik legmagasabb a világon! Tartalomjegyzék Szingapúr, a fine city Kötelező látnivalók Marina Bay Sands Hotel Szingapúr és a sokszínűség Sentosa, a tengerpart Éjjeli városkép Valami okból 2018 nyarán villant be egy gondolat a fejemben, hogy nekem előbb-utóbb el kell látogatnom Szingapúrba. Nem tudtam, miért, de éreztem, hogy egyszer ezt a városállamot nekem látnom kell. Nem csalódtam, sőt, várakozásaimat messze felülmúlta a város. Az ott töltött idő alatt folyamatosan azt éreztem, hogy mennyi pozitív, alkotó energia lengi be a teret. Jó látni, hányféle népcsoport tud egymás mellett békében élni. Hogy a város a tudásba és a művészetekbe fektet, nem pedig a futballba és az építőiparba. Szóval olyan sokféle arcát mutatta meg nekünk a város ott tartózkodásunk 5 napja alatt, hogy nem győztünk betelni vele. Szingapúr, a fine city Szingapúr történelmét a Nemzeti Múzeum időszakos, Egy új régi világ című kiállításán ismerhettük meg igazán. A város sokáig Malajzia (akkori nevén Malacca) része volt, illetve gyarmatukká tették a hollandok, majd az angolok. Utóbbiaknak köszönhetően máig megmaradt a jobb oldali közlekedés, a piros emeletes buszok és a néhány viktoriánus épület, illetve a mentalitás, hogy együtt többet érhetünk el. Ugyanakkor olyan tisztaság és rend jellemzi a várost, ami miatt nem véletlenül emlegetik Ázsia Svájca -ként. Viccesen „fine city”-nek is „becézik”; az angol szóviccben a fine jelenthet egyszerre bírságot és jót, klasszt is. Tilos például rágógumit behozni az országba, ha valaki mégis megteszi, és rajtakapják, vagy kiköpi/eldobja az utcán 100.000 Ft-nak megfelelő büntetést kell fizetnie. Ugyanígy tilos köpködni is az utcán (ez főként a kínai turistákra vonatkozik), és 300.000 Ft-ra büntetik azt, aki nem a kijelölt utcai sarkokon dohányzik, hanem az utca más részein. További "fine" dolgok a képen láthatók, van köztük egészen abszurd: Ha ettől a kellemetlen szigortól eltekintünk, Szingapúr nemcsak fine, hanem egyenesen cool város. Már a reptérre érkezéskor elállt a lélegzetünk, az épület belsejében létrehozott mesterséges óriási vízesés és a buja növényzet láttán. Csodálatos belső klíma, orchideák mindenfelé, és még mindig csak a repülőtéren vagyunk. A városban barangolva , amire legelőször figyelmesek lettünk, hogy dacára a kis helynek (az ország mindösszesen 716 km2, vagyis 130-ad része Magyarországénak!), a sok felhőkarcoló között mégis mennyi zöld növény van. Fákat ültetnek az épületek tetejére és egyes emeletek teraszaira, parkok veszik körül a régi templomokat, illetve múzeumokat és külön óriási botanikus kert készült a trópusi virágoknak és növényzetnek. Egyáltalán nem az a rideg és személytelen város, hanem élettel teli hangyabolyhoz hasonlít. A szingapúriak szorgalmas munkavállalók, nemigen van szegénység, hajléktalant pedig egyet sem láttunk az 5 napos tartózkodásunk alatt. Persze vásárolni is nagyon szeretnek, a Marina Bay bevásárlóközpontjában a legnagyobb és legmenőbb divatmárkák vannak jelen. A földszinten konkrétan egy mesterséges kis folyó van kialakítva, hogy ha kedvünk támad, csónakkal juthassunk el egyik üzlettől a másikig. :) Kötelező látnivalók Szingapúrban Első napunkon 16 km-t gyalogoltunk; a tömegközlekedés bár kifogástalan (metró és buszhálózat van), a város gyalog is bejárható. Elsőként a Singapore Eye -hoz sétáltunk el, hogy az óriáskerékre felülve 165 m magasról láthassuk a város elénk táruló látványát. Ez a világ legmagasabb óriáskereke, és folyamatos mozgásban van. A fél órás menet alatt megpillantottuk következő célunkat is, a Gardens by the Bay -t, ami az öböl túlpartján 101 hektáron terült el, a tengertől mesterségesen visszahódított földön. A kertben sétálva komolyan azt gondoltam, hogy ez egy csoda. Profin kiépített sétálóutak, kis tavacska, és két olyan botanikus kert, hogy az ember szája tényleg tátva marad a sok csodálatosan szép virágok látványától. Az egyik üvegház a Flower Dome nevet viseli, és különböző nemzetek (Ausztráliától, Afrikán át Dél-Amerikáig) különleges növényei találhatóak benne. Ezen felül orchidea virágok mindenfelé, mesebeli színkavalkáddá festve a tájat. A másik üvegház Cloud Forest névre van keresztelve, és sétánk közben meg is értettük, miért. Egy mesterséges kis hegy van kialakítva, amelyet körülölel egy, a levegőben lebegő folyosó, miközben a hegy belsejében illetve régi korok tárgyai kerültek kiállításra. A buja növényzet itt is teljesen elképesztő, főleg fölülről körbenézve. A mesterségesen hidegen tartott klíma után szinte jól esik újra a 30 Celcius fokos és 70%-os páratartalmú kinti parkban sétálni. Az egész helynek a leglátványosabb része azonban még hátravan. Az Avatar hegyeire és világító növényeire emlékeztető vasszerkezetek között még sétálni is szabad a légi folyosón. Érdemes úgy időzíteni a látogatást, hogy nappali és esti fényben is láthassuk őket; mindkét alkalom fantasztikus élmény, az esti megvilágításuk pedig egészen különleges hangulatot varázsol. A szuperfák egyébként összegyűjtik az esővizet a park számára és napkollektorként is funkcionálnak, vagyis képesek önmagukat megvilágítani esténként. A világ páratlan 6 csillagos szállodája A kertből kilépve a kétszer négy sávos út túloldalán emelkedik ki és kápráztat el bennünket, a hatcsillagos besorolású hotel, a Marina Bay Sands . Az épület minden elemében lenyűgöző. Néhány adat róla, amely érzékelteti ezt a grandiózusságot: 340 m magas, vagyis magasabb a párizsi Eiffel-toronynál. Összesen 2561 szobája van, az 57. emeletén található a világ leghosszabb feszített víztükrű medencéje (infinity pool) a maga 150 méterével, ahova természetesen csak a szállodavendégek léphetnek be. Az épület egy három homorú oszlopból áll, lentről nézve a hajlítás miatt olyan, mintha mindjárt ránk dőlne az épület.. Ez a három oszlop tartja a tetején a hajó alakú medencét és kilátóteraszt, ahova a turisták is felmehetnek megcsodálni a kilátást. Aki teheti, este menjen fel az 57. emeletre és vessen egy pillantást az öböl partján elhelyezkedő városrészre, nem fog csalódni. A fények olyan kreatívan vannak beállítva, olyan bensőséges hangulatot tudnak varázsolni a felhőkarcolók tengerében, hogy mi majdnem egy órát töltöttünk a táj bámulásával a korlát mellől. Külön plusz, hogy este 8-kor megszólal a zene és kezdődik a hotel előtti múzeum és kikötő épületeire vetített fényjáték. Szingapúr és a sokszínűség Másnap a város különböző negyedei t fedeztük fel. Olyan jó érzés volt látni, hogy a különböző vallási és etnikai népcsoportok; az iszlám vallású maláj, a hindu indiai és a buddhista kínai milyen békésen megférnek egymás mellett. Sőt, ahogy az itt élő spanyol pincér az egyik vacsoránk végén elmesélte; ha valaki rosszat szól a másik vallására és ő feljelenti a rendőrségen (mert megteheti!), akkor kitessékelik az országból. Hihetetlen szigor és fegyelem van, de úgy látszik, működik. E három negyedet egy teljes nap alatt jártuk be kényelmesen és nagyon élvezetes volt egymás után látni a kultúrák különbözőségét. A kicsit rendezetlen indiai rész túldíszített templomaival és színes utcai díszeivel mosolyt csalt arcunkra, na meg persze az is, hogy milyen jó árakon tudtunk szép ruhákat vásárolni! :) A letisztult maláj negyed mecsete mellett ettük a legfinomabb ebédünket, illetve a kínai részen még épp időben érkeztünk ahhoz, hogy az egyik legnagyobb Buddha templom ot (Buddha Tooth Relic Temple and Museum) belülről is megcsodálhassuk. Természetesen nem mehettünk el anélkül, hogy vörös fonallal áttekert kínai pénzérméket vegyünk az ottani piacon, ami a feng shui szerint bevonzza majd a szerencsét otthonunkba. Szingapúr tengerpartja, Sentosa Harmadnap a gyönyörű napsütéses időnek köszönhetően úgy döntöttünk, felfedezzük Sentosa szigetét , amelyet a helyiek is előszeretettel használnak mini nyaralóhelyüknek. Földrajzilag annyira közel van Szingapúr szárazföldi részéhez, hogy közigazgatásilag csak egy külön kerületnek számít a városállamon belül. A szigetre libegővel tudtunk átmenni, de így nagyon jó volt látni hátranézve a város emelkedő felhőkarcolóit. A kis sziget csücskében áll egy katonai emlékhely. Az I. világháború után ugyanis brit katonai támaszpontként funkcionált, de később, 1942. február 15-én a japán csapatok a tenger felől megtámadták és 6 nap alatt elfoglalták a szigetet, amely egészen 1945. szeptemberi fegyverletételig az övék is maradt. A szigeten ma már áll egy 110 m magas torony, amelynek tetejéről tiszta időben akár Malajziáig is ellátni. Ezenkívül hatalmas tropicarium és vízi Disneyland üzemel, amely évente több százezer turistát vonz. Ahhoz képest, hogy a hajózás milyen jelentős szerepet tölt be Szingapúr életében, és emiatt mennyi szállítóhajó állomásozik a partokhoz közel, a sziget partja rendezett, a víz pedig átlátszóan tiszta. Úszni csak egy kis területen lehet, de bérelhető kajak, amivel egész nagy part menti részt be lehet evezni. Szingapúr éjjel A negyedik nap délutánján bejártuk a Marina Bay és a Clarke Quay negyed ét is. A Marina Bay kikötőnél visszaköszön Szingapúr történelme egy furcsa formájú szobor képében is. Az úgynevezett Merlion szobor alul egy hal farkát formázza, a törzse közepétől felfelé azonban oroszlánt. A hal jelképezi, hogy a városállam eredetileg egy piciny halászfalu volt, az oroszlán pedig a bevezetőben írt jelentésre utal. A kikötőben fahajóra szálltunk és lecsorogtunk egészen a Clarke Quay negyedig. Ez a rész az éjszakai életéről ismert, számos bár és étterem található a Singapore folyó két oldalán, amely esti fényekkel megvilágítva még hangulatosabb tud lenni. Érdemes a hajóról is megnézni ezt a negyedet, teljesen más látképet kölcsönöz a folyó közepéről egyszerre látható két oldal, mint külön-külön a szárazföldről. Utolsó napunk délelőttjén ellátogattunk a híres anglikán templomba ( St. Andrew’s Cathedral ), ahol épp esküvőre készültek, majd körbejártuk a már említett Nemzeti Múzeum kiállítását. Késő délután kézi poggyászainkkal kényelmesen 50 perc buszozás után értünk ki a repülőtérre és vártuk felszállásunkat hazafelé. Szingapúrral szemben az ember egyszerűen nem tud közömbös maradni, vagy csak a felhőkarcolókat, a sok autót és a siető dolgozókat látja meg, vagy észreveszi mennyi kreativitás, pozitív energia lakozik a városban és milyen békében tudnak élni együtt a különböző kultúrájú népcsoportok. S utóbbi felfedezéstől örökre szívébe zárja e csodás várost. Utazás előtti hasznos tudnivalókról tájékozódj erről az oldalról ! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Hasonlóan izgalmas városba kirándulnál, de maradnál Európán belül? London remek választás lehet: kattints ide az élménybeszámolóért, illetve hasznos úti tippekért !

Előző életemben szerintem felfedező lehettem. Imádok olvasni a nagy felfedezők korszakáról, a spanyol és portugál hódításokról és talán ezért is imádom annyira Lisszabon városát. Valami már az első találkozásunkkor megérintett benne. A várost egyedi hangulata, bohém játéka, az óceán közelsége és a portugál emberek kedvessége tette még ellenállhatatlanabbá számomra. Először 2009-ben volt szerencsém eljutni a városba a barátaimmal, majd 2015-ben tértem vissza, amikor a testvéremet látogattam meg, aki fél évig az ottani egyetemen tanult. Harmadszor pedig 2018 őszén volt szerencsém egy hétvégét eltölteni a portugál fővárosban. A legfőbb látnivalók közel vannak egymáshoz, így akár egy hosszú hétvége alatt is bejárható, de ha van ideje az embernek, megéri akár egy hétig is maradni, legfeljebb jut idő a környező városok (Sintra, Cabo de Rocca) felfedezésére is. Tartalomjegyzék: A város történelme Szent György vár Alfama negyed A Belém-negyed Lisszaboni állatkert A város történelme Ki gondolta volna, hogy a város régebbi alapítású, mint Róma és szintén 7 dombra épült? Az Atlanti-óceán közelében és a Tejo (ejtsd: tezsó) folyó partján fekvő Lisszabon már az ókori időben fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Egyes feltételezések szerint nevének jelentése is erre utal: főniciaiul Allis Ubbo, görögül Olissipo, arabul al-ʾIšbūnah, azaz barátságos kikötő . Igazán a XV. századi nagy felfedezések korában virágzott fel a város gazdasága és Tengerész Henriknek köszönhetően az akkori világkereskedelem központja lett. Nevezetességei máig őrzik e remek korszak emlékét. Három látogatásom élményeiből szemezgetve az alábbi séták könnyen teljesíthetőek bárki számára. Talán érdemes a látványosságok megismerését a Praca do Comercio , azaz a Kereskedők teréről kezdeni amely a fő sétálóutca, a Rua da Prata végződésében található. A teret és az utcát egy diadalív, az Arco da Rua Augusta választja el, melynek tetejére érdemes fellépcsőzni, mert csodálatos látvány fogadja az embert. Egyszerre lát rá a térre, háttérben a folyóval, illetve a belvárosra és a Szent György várra a domboldalon. A teret középen a lóháton ülő I. Alfonz portugál király emlékműve uralja, oldalt pedig a Tengerészeti Minisztériumot, illetve a város történetét bemutató múzeumot láthatjuk. A folyóparton negyedóra séta után érhetjük el a Mercado da Ribeira piacot. Akár ebédelni, akár csak a helyi ételeket szeretnénk kipróbálni, mindenképpen térjünk be a fedett vásárcsarnokba! Életem legfinomabb olívabogyó válogatását ettem itt ropogós fehér kenyérrel és ittam hozzá a híres portugál vörös bort. Egyszerűen mennyei volt! Energikusan vágtunk neki a dombra mászásnak, hogy elérjük a híres 28-as villamos egyik megállóhelyét. A fából készült villamos mindössze egy kocsiból áll és a turisták szó szerint lógnak le róla, de még így is megéri valahogy felkapaszkodni rá és utazni vele, hiszen a város összes nevezetességét érinti a vonala., Többek között a híres Sé katedrálist is. A XII. században eredetileg egy mecset helyére épült templom többször elpusztult az idők során, ezért nemcsak román, de egyéb stílusjegyeket is magán visel. Szent György vár és az Alfama negyed A katedrális már a híres és bohókás Alfama negyed kezdetét jelöli, innen egy kiadós sétával a tekervényes, macskaköves utcácskákon keresztül felérhetünk a Szent György vár hoz. Ha csak egy napunk lenne a városban, akkor ide jöjjünk el! A nevét Anglia védőszentjéről, Szent Györgyről kapta, ezzel állítva emléket az 1371-es angol-portugál paktumnak. Később a portugál királyok székhelye lett. A vár falai között sétálva, mintha visszatérnénk az időben, megelevenedik a középkor és szinte halljuk a lovak lépteinek dobogását és a kürtök zúgását. A vár oldaláról páratlan kilátás nyílik az egész városra és a folyóra. Különösen naplementekor érdemes idelátogatni, a lemenő nap fénye egészen káprázatos bíbor-lila árnyalatban képes megszínezni a piros cseréptetős házakat és a kanyargós utcákat. A dombról lefelé sétálva kb. 1 km-re található a híres Santa Justa lift , amely szintén kötelező látnivaló. Érdemes előre jegyet venni interneten vagy kora reggel a helyszínen, mert az év minden napján kígyózó sorok állnak, hogy a turisták feljuthassanak az emeletére. Nem is csoda, hiszen a lift egyszerre csak 29 embert képes szállítani! Eredetileg az volt a funkciója, hogy a 45 méter magas emeleten kiszállva egy átjáró-híddal összekösse a Baixa negyedet a magasabban fekvő Carmelo térrel. Hihetetlen, hogy a lift már 1902 óta működik, korábban gőzgéppel hajtották és csak 5 évvel később, 1907-ben cserélték le elektromos motorra. Mondanom sem kell, hogy innen is csodaszép a kilátás a városra és a szemközti Szent György várra. A Belém-negyed Az Alfama negyed mellett a Belém-i negyed is különleges látnivalókat rejt. Mintha visszarepülnénk az időben, a Szent Jeromos kolostor nemcsak a gótikus stílus páratlan példája, de a történelem egyik csodás lenyomata. A falak között sétálva szinte láttam magam előtt, ahogy Vasco da Gama és emberei itt imádkoztak, mielőtt a következő napon kihajóztak a messzi vizekre meghódítani az óceánt és az új földrészeket. A híres portugál felfedező örök nyughelye is e falak között van. A kolostor 1983 óta az UNESCO világörökség része a Belém-i toronnyal együtt, amely a kolostortól nem messze található, de előtte érdemes útba ejteni a híres Felfedezők emlékművét (Padrão dos Descobrimentos). A hófehér márványból és kőből készült vitorlás alakú építmény méltó emléket állít minden portugál hősnek, aki részt vett a felfedezésekben a XV. század idején. A sor elején az óceánt szemlélve maga Tengerész Henrik szobra emelkedik ki. Ha van időnk, menjünk fel a kilátó részre, innen pazar kilátás nyílik a Jeromos kolostorra és annak kertjére. Lenézve pedig óriás kiterített földgömböt és térképet pillanthatunk meg az utcai padlókövezetbe vésve. Innen fentről könnyen észrevehetjük a már említett Belém-tornyot . A torony eredetileg egy kis szigetre épült, és az volt a funkciója, hogy jelezze, ha ellenséges hajók közelednek a város felé. Ma már a sziget összeér a szárazfölddel, így könnyen megközelíthető gyalogosan a turistalátványosság, mégis, a vakító hófehér bástyaszerű alakja fenséges erőt sugároz felénk. Tetejéről újból meg lehet csodálni a várost és a Felfedezők emlékművét. Ebben a negyedben működik már sok évtizede talán egész Portugália leghíresebb cukrászdája, a Pasteis de Belém . Itt árulják a nemzeti sütemény legfinomabb változatát a pastel de nata-t, ami egy leveles tésztába töltött vaníliás krém összesütve tojássárgájával. Ha valami finomra és különlegesre vágyunk, ide mindenképp térjünk be egy kóstolóra! Lisszaboni állatkert és egyéb látnivalók Egyik legkedvesebb emlékem a városról mégis a Lisbon Zoo vagyis az állatkert meglátogatása. Több száz féle állatot lehet itt látni, olyan különlegeseket is, mint például a koala, a kenguru vagy a delfin! Emlékszem, amikor a delfin show után a barátaimmal ott maradtunk és addig könyörögtünk az állatidomároknak, amíg megengedték, hogy megsimogathassuk ezeket a játékos emlősöket. Nem is gondoltam volna, hogy a bőrük kemény, de mégis gumiszerűen ruganyos. Azóta is az egyik kedvenc állatom a delfin. A város még számtalan csodás, de kevésbé ismert nevezetességet rejt, mint például a Fado múzeum ( Fado Museo ), a kékcsempe múzeum ( Museu Nacional do Azulejo ) vagy az LX factory , ami egy régi szövetgyár épületébe sűrített művészeti negyed. Bízom benne, hogy majd egy negyedik utamon ezeket a csodás látnivalókat is felfedezhetem! Ha Te is szívesen felfedeznéd Lisszabont, hasznos utazás előtti tippek et, információkat itt találsz. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :) Porto is elbűvölő portugál kisváros, akár egy hosszú hétvégi kirándulásra is ideális. Ha még nem jártál arra, kattints ide inspiráló élménybeszámoló ért, illetve hasznos úti tippekért !

Imádom a naplementéket, ezért ha tehetem, nemcsak külföldi útjaim során, de itthon is sokszor megnézem a lemenő Nap útját. Utazásaim alatt nem győzöm fotózni a naplemente megannyi csodálatos pillanatát, a természet alkotta színkavalkádot és hallgatni közben a tenger ütemes hullámzását vagy a madarak halkuló csiripelését. Eddigi útjaim közül az 5 legszebb naplemente élményem: 5. Langkawi, Malajzia Egy hajótúrán vettünk részt; Langkawi szigetéről tettünk egy pár órás kört úgy időzítve, hogy visszafelé a naplementét megcsodálhassuk. Még napfényben lehetőségünk volt úszni a tengerben, ahol sajnos megcsípett egy rája és emiatt egész este iszonyatosan lüktetett és fájt az alkarom. Mégis, az ott átélt csodálatos naplemente képét azóta is kedves emlékként őrzöm magamban. 4. Mykonos, Görögország 2018-ban a születésnapom alkalmából utaztunk ki két jó barátommal Mykonos szigetére és máig az egyik legkedvesebb emlékem, hogy ilyen csodás tengerparti környezetben ünnepelhettem, hogy egy évvel öregebb lettem. :) A hegy tetején lévő apartmanunk erkélyéről nézhettük, ahogy a Nap lebukik a Földközi-tenger mögé. 3. Omadhoo, Maldív-szigetek 2019 szilveszterét a maldív-szigeteki Omadhoo szigetén tölthettem el imádott édes-anyámmal. Emlékszem, órákon keresztül merengve bámultuk minden egyes nap, ahogy ez a csodálatos égitest fénysugarait elveszítve koronggá változik, majd lebukik az óceán mögé és teret enged a millió apró, fénylő csillagnak az égen. 2. La Digue, Seychelle-szigetek Legjobb barátnőmmel volt szerencsénk eljutni ebbe a paradicsomi környezetbe 2018 decemberében. Az év utolsó naplementéjét fantasztikus élmény volt innen végigkísérni. Csendben szemléltük, ahogy lassan lebukott a Nap a horizonton és ezzel véget ért az 2018-as esztendő is. A szigeteken tett nyaralásunkról ebben a postban írtam. 1. Krabi, Thaiföld Ilyen csodát talán csak egyszer lát az ember. Thaiföldön, Krabi partjaitól nem messze hajóztunk s már visszafelé közelítettünk a parthoz, amikor észrevettük, hogy előttünk kettős szivárvány lett az égen, hátunk mögött pedig a lemenő Nap ilyen csodálatosan festette meg bíborszínekkel az eget és a tenger vizét. Ha Te is láttál hasonlóan lenyűgöző naplementéket utazásaid során, írd meg kommentben! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Ha az embernek nincs kedve sokat utazni, de mégis szeretne a természetben kikapcsolódni, ajánlom szeretettel az alábbi kirándulóhelyeket Budapesten és környékén, amelyek garantált feltöltődést ígérnek. Tartalomjegyzék: 1. Budakeszi, Vadaspark 2. Guckler Károly-kilátó 3. Kaán Károly-kilátó 4. Nőtincs és Vác 5. Tinnye, Üvegtigris büfé 5+1. Velence, Bence-hegyi kilátó 1. Budakeszi, Vadaspark Budakeszi szerintem egy kis természeti oázis Budapesten, ha az ember vágyik az erdőbe, de nem szeretné elhagyni a várost, ez egy remek választás a kikapcsolódásra. Kocsival, illetve BKV-val is könnyen megközelíthető a hely, amely családosoknak és túrázóknak egyaránt jó kiránduló programot kínál. Jelenleg a Vadaspark, ami talán a kisgyermekes családoknak a legjobb időtöltés lenne, nem látogatható, de így is van felfedezni való a környéken! Kitaposott kis ösvény vezet fel egy hegyoldal tetejére, ahonnan, ahogyan az a képeken is látszik, csodaszép kilátás nyílik a környező dombokra. Kissé arrébb sétálva pedig egy hatalmas rétre jutunk. A szélén elhelyezkedő farakásoknak köszönhetően a gyerekek játszhatnak kedvükre, vagy fotózkodhatunk a legérdekesebb fával. :) A terület egyes részein bográcsozáshoz, grillezéshez alkalmas területek vannak kialakítva, így nyáron egy közös sütögetés is a kirándulás része lehet. 2. Hármashatár-hegy, Guckler Károly-kilátó Szerintem nincs olyan pontja Budapestnek, ahonnan ne látszódna legalább egy kis pontként a Hármashatár-hegy adóvevő tornya. Gondolhatnánk, hogy mi érdekes van ide kirándulni, de ha naplemente idején megyünk, akkor megéri útnak indulni. A Nap utolsó sugarai halvány rózsaszín fátyolt terítenek a város pesti és budai oldalára, illetve a Dunára, ami nagyon romantikussá teszi az egész látványt a hegy tetején lévő Guckler Károly-kilátóból. A 360 fokos panorámát kínáló nyolcszögletű fa építményből a környező hegyeket és a szemközti Erzsébet-kilátót is megcsodálhatjuk. A kilátó névadója 1858-1923 között élt Budapesten, erdőmesterként részt vett az itteni terület újrafásításában. A pihenőhelyet legkönnyebben egy laza séta keretében érhetjük el a hegy tetejénél lévő parkolótól vagy egy kiadósabb gyaloglással a 137-es busz Hedvig utcai megállójától. 3. Nagy-Hárs hegy, Kaán Károly-kilátó Ha vasárnap délben jut eszünkbe, hogy kirándulnánk valamerre, akkor is kényelmesen belefér a napunkba, hogy ellátogassunk a kilátóhoz. A 454 m magas Nagy-Hárs hegy tetején álló fa és kőépítményről szinte itt is 360 fokos panorámában lehet részünk. Az 1988-89 között épült kilátó nevét Kaán Károlyról kapta, aki a magyar erdészet- és természetvédelem kiemelkedő alakja volt a századelőn, emléktábla is jelzi ezt számunkra. A kilátóig felkapaszkodva pedig kellemes kirándulást tehetünk a Hárs-hegy erdejében. 4. Nőtincs és Vác Ha egész napos programot tervezünk a hétvégére Nőtincs és Vác meglátogatása ideális lehet. Előbbi egy Nógrád megyei település, amelyet az M2-es autópályán Budapestről 45 perc alatt is elérhetünk. Talán nyáron a legalkalmasabb ide kirándulni, főleg a vízi sportok és a horgászat szerelmeseinek, illetve ebben az évszakban lehet leginkább kihasználni a Seholsziget Élménypark kínálta játék lehetőségeket, de az őszi-téli időben is van egyfajta kedves bája a helynek. A tó körbesétálása kb. 30-45 percig is eltarthat, de közben legalább van idő elmélkedni a természet csendjében. Visszafelé Vác pont útba esik a 2-es főút mentén, így a városba betérhetünk egy kiadósabb ebédre vagy egy délutáni finom süteményre. A Duna parti sétány nagyon szépen gondozott, szobrokkal díszített, tavasszal pedig a nyíló virágok még romantikusabb hangulatot kölcsönöznek a vízpartnak. A város leghíresebb látnivalója a barokk stílus egyik ékköve, a Nagyboldogasszony- székesegyház, amely egész évben várja a hívőket. Turistaként is van lehetőség bemenni és megcsodálni a stílusjegyeket, freskókat valamint a bejárat felett elhelyezkedő, lenyűgöző orgonasípokat. 5. Tinnye, Üvegtigris büfé Tinnye és Piliscsaba városa között, az út mentén, a Garancsi-tó partján áll az Üvegtigrisből ismert Lali büfékocsija. Igazi autentikus kirándulási célpont, nem akar többet annál, amire hivatott. Kiszolgálni a kirándulókat egy meleg teával illetve hot dog-gal vagy melegszendviccsel megkínálni őket. Természetesen vehetünk Üvegtigris matricával ellátott kézfertőtlenítő gélt is. Fogyasztás közben felidézhetjük a film kedvenc jeleneteit (Sanyiiii..), aztán mozgás gyanánt kellemes fél óra alatt körbesétálhatjuk a tavat. A tó egyik oldalán egy hatalmas rét terül el, itt labdázni, szaladgálni is lehet, tehát gyerekes családoknak sem kell attól tartani, hogy a lurkók unatkoznának. 5+1. Velence, Bence-hegyi kilátó Az M7-es autópályán kevesebb, mint 1 óra alatt elérhetjük Velencét Budapestről. A város talán leghíresebb látnivalója a Bence-hegyi kilátó, amelynek alakja szerintem egy nyíló virágra emlékeztet. (Bár biztos érdekes pszichológiai teszt lenne, hogy ki mit lát az absztrakt építményben.) Korábban, egészen 1965-ig olajfúró toronyként üzemelt, majd leselejtezték és magára hagyták a „betontömböt”. 1988-ban a kilátó életveszélyessé vált, és bontásra ítélték. Csak néhány éve támasztották fel hamvaiból; jelenlegi formáját egy 2015-ben, a városi önkormányzat által kiírt pályázaton nyerte el a kilátó, Kruppa Gábor és Merkel Tamás tervei alapján. Az érdekes építészeti alkotás nem hivalkodó, egyszerű, mégis jól funkcionáló, és így időtlen jelképévé vált a városnak. A 210 m magas hegy tetejéről fantasztikus kilátás nyílik az egész Velencei-tóra, illetve a környező településekre. Sőt, ott jártunkkor a tiszta időben még Százhalombatta fúrótornyait is megpillantottuk a távolban. Autóval aztán könnyen visszataláltunk a tóhoz, ahol a befagyott tó jegén úgy csúszkáltunk, mint a gyerekek! A kellemes téli napsütés és a mozgás garantáltan jó kedvre derített minket, és kellemesen elfáradva, de annál jobban feltöltődve pozitív élményekkel autóztunk vissza Budapestre. Mindenkinek ajánlom ezeket a könnyen teljesíthető egy napos kirándulásokat, hiszen télen amúgy is, de a jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy sokat mozogjunk és sok időt töltsünk a természetben. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha esetleg még több kirándulós helyet szeretnél felfedezni, szeretettel ajánlom az alábbi blogbejegyzéseimet: 5 csodás, Budapest környéki hely fefedezése Barangolás Rózsadombon A székesfehérvári Bory-vár meglátogatása

Mit tesz az ember, ha a pandémia miatt bizonytalan a külföldre utazás? Elindul, hogy felfedezze szeretett kis hazájának városait és látnivalóit! Az élet hozta így, mi pedig bevállaltuk; 4 nap alatt 5 városban jártunk, budapesti kiindulással először Győr, majd Mosonmagyaróvár, aztán visszafelé tartva Tata, majd egy kanyarral az M0-son Budapestet megkerülve Bócsa és Soltvadkert. Autós utazás a legjobb barátnőmmel, aminek minden percét imádtuk! Bár sok látnivalónak az utazás alatt már utánaolvastam, mégsem egy nagyon részletes leírást szeretnék az alábbiakban bemutatni, hanem inkább a kíváncsiságot felkelteni az egyes helyek iránt és azokat a kellemes érzéseket átadni, amelyek engem kerítettek hatalmukba ott tartózkodásunk alatt. Tartalomjegyzék: Győr és Mosonmagyaróvár Tata és a vár Bócsa és Soltvadkert Győr és Mosonmagyaróvár Országunk nyugati csücskében fekvő városainkat bevallom, nem nagyon ismertem eddig. Győr esetében az egyik autómárkára, illetve táncrajongóként a balettre asszociáltam, de Óvárról szinte semmit nem tudtam, pedig mint kiderült, már a római korban is lakott településként létezett! Győr be az M1-es autópályán keresztül a felújítások és útépítési munkák ellenére 2 órán belül elértünk, és a Komédiás étteremben egy ebéddel kezdtük a város megismerését. A hely egy régi gangos lakóház udvarán található, és rögtön feltűnt, hogy mennyire kedves volt velünk a személyzet. A vegetáriánus és további 5 féle napi menüből nem is volt olyan könnyű választani! El is gondolkodtunk azon a koncepción, hogy Budapesten akár lakóházak gangos teraszait milyen menő lenne megtölteni élettel egy-egy étterem/bisztró kialakításával. Az ebéd után jól is esett a séta a belvárosban. A Győri Balettnek is otthont adó modern Győri Nemzeti Színház épülete mellett elhaladva értük el az igazi barokk belvárosi részt. Bár látogatásunkkor nem volt szikrázó napsütés, a tisztaság és a rendezett utcák, virágos erkélyek így is feltűntek számunkra. Ahogy az emberek kedvessége is, mosolyogtak ránk, és ha útbaigazítást kértünk, készséggel segítettek. Milyen jó érzés országon belül turistának lenni! A délutáni kávét már egy kis hangulatos kávézó, a Jam Juice&More teraszán fogyasztattuk, ahol a pincér, amikor meghallotta, hogy laktózmentes süteményekről érdeklődünk, szólt a kollégájának, hogy ugorjon el a másik kávézójukba és onnan hozza át a desszerteket nekünk. Ezek, bár apró gesztusok, sokkal jobban megmaradtak bennem emlékként, mint egy sokadik templom vagy múzeum belső tere. Azt, hogy egy várost megkedvelünk-e turistaként, szerintem legalább ugyanannyira múlik az ott lakók kedvességén és figyelmességén, mint az érdekes látnivalókon. Győr ebben nagyon jól vizsgázott, így tényleg szeretettel ajánlom a várost mindenkinek, aki még nem járt errefelé! Természetesen a belvárosi részen is sok szépet láttunk, álljon itt ezekről egy képválogatás és hozzájuk tartozó leírás: Még ugyanaznap újabb fél óra autózás után, megérkeztünk szállásunk városába, Mosonmagyaróvár ra. A kb 70.000 fős településnek legfőbb látnivalója nem meglepő módon a vár. A város nevének eredete is erre utal: a „Moson” előtag szláv nyelven mocsári várat jelent, míg a „magyaróvár” a Bécstől keletre lévő Németóvártól való megkülönböztetés miatt kapta ezt a nevét. Ma már a várat körülvevő hatalmas, szabadon bejárható parkban fiatalok összeverődve gangolnak és zenét hallgatnak, de gondoljunk bele, hogy hajdanában ez a terület Habsburg birtokként a XVI. századtól a kereskedelem és a kézműipar egyre fontosabb helyszíne volt! Sőt, mi mindenről tudnának még mesélni a kövek, hiszen 1605-ben Bocskai István hajdúi felgyújtották a vár egy részét, később pedig a visszavonuló törökök fosztogatták. Napjainkban leginkább a szuper termálfürdője és szabad strandja miatt jönnek a turisták a városba, Ausztria és Szlovákia közelsége miatt most is nagyon sok német és szlovák szót hallottunk. A termálfürdő külön is látogatható, az Aqua Termál Hotel vendégeiként viszont ingyenesen használhattuk a strand szolgáltatásait, külön bejáraton közlekedve. Aznap talán a hűvösebb idő miatt, de kicsit kihalt volt a település többi része. Sebaj, legalább nem kellett kerülgetnünk az embereket egy–egy jó fotó kedvéért! :) Vacsora után a szállodából kisétáltunk a Lajta partjához, ahol a szomorúfüzek olyan kecsesen hajlongtak a partokon, hogy kedvünk lett hűsölni egyet alattuk. Néha kellenek ilyen barátnős utazások, amikor kicsit elfelejtkezünk az otthoni dolgokról és csak magunk vagyunk, elmerengünk az életen, közös terveket szövünk és próbáljuk megváltani a világot - igaz már nem 20 évesek vagyunk, de akkor is! :) Szerencsénkre másnap 30 fokos napsütés lett, így egész napunkat a strandon tölthettük. Tata és a vár Harmadnap már el is búcsúztunk a nyugati városoktól és Győrtől visszafelé az alig 60 km-re található Tata városában álltunk meg pihenni és kicsit körbenézni. A város kék szeme az Öreg-tó, amely a maga robusztus nagyságával valódi központi eleme a városnak. Oldalában áll a Tatai Vár, amely olyan királyaink birtokában is volt hajdanán, mint I. Zsigmond, illetve Mátyás király. Sok viszontagságot élt meg az évszázadok során, törökök elfoglalástól kezdve a II. világháborús pusztításokig, de 2017 óta a Nemzeti Várprogram keretében egy-egy részét folyamatosan felújítják. A tó adta lehetőségeket próbálják kihasználni a helyi vállalkozások, lehet kenut, sárkányhajót vagy épp SUP-ot bérelni és a tavat belülről felfedezni. Mi maradtunk a szárazföldön és aktív sport helyett a passzív pihenést választva fagyit ettünk a vártól néhány lépésre lévő padokon ülve. A vár mellett áll az Eszterházy-kastély, illetve a középső zsilipjénél a híres műemlék-malom, a Cifra malom. Sajnos a Fényes tanösvény már nem fért bele a napunkba, de mindenképp érdemes erre is időt szánni, így legközelebb mi is megnézzük majd! Bővebb leírás Magyarország láperdejéről és bejárható útvonaláról itt olvasható . Bócsa és Soltvadkert Aztán hogy keveredtünk a Kisalföld két kisvárosába? Tatától továbbhaladva az M0-ás körgyűrű déli részén keresztül az M5-ös autópályán. :) Bócsa és Soltvadkert egymás mellett, Kecskeméttől kb. 20 perc autóútra található. Soltvadkerten van szerintem az ország leggazdagabb választékával rendelkező cukrászdája, ahol számtalan ízű fagyi és különféle sütemények közül választhat az ember, amit csak a szeme megkíván. Egy szelet sütit nemcsak úgy magában szolgálnak fel, hanem jár hozzá egész gyümölcstál, lehetőleg a szezonális darabokból. Az esti 21 órás zárásig folyamatosan jöttek a vendégek, ültek bent, illetve kint a teraszon, de még az utcán álldogálva is fagyiztak. A pazar választék és a pontos címük itt található . A cukrászdába szeretett barátnőnk, Laura hívott el minket, aki családjával Bócsán él és családi vállalkozásként a Cserszegi Vendégházat üzemeltetik a két város közti szőlőbirtokon. A szállás igazi oázis egy városi embernek, hiszen szőlőültetvények veszik körbe minden oldalról, így a teljes kikapcsolódás vagy a kompromisszum nélküli bulizás is lehetséges. Reggelit maga a házigazda szervíroz nekünk, pontosan azt, amit mi kérünk és akkor, amikorra kérjük. Mindezt csupa szívből és széles mosoly kíséretében, ami kedves emlékként marad meg bennünk később is. A két házban összesen 5 szoba található, amelyek a nagy meleg ellenére is hűvösek maradtak. Minden tiszta, rendezett volt, és a bútorok igazi fából készültek, így a természetes anyag kellemes illatával lett teljes az autentikus hangulat. Az egyik ház kiegészül egy közösségi funkciót betöltő nappalival, illetve a pincében társasjátékok közül is lehet válogatni, és játszani, valamint a nagy kertben is találhatnak elfoglaltságot a szülők a kicsiknek. Párban, vagy baráttal érkezni is megéri, és egy jó üveg bort iszogatva a teraszon igazi chill állapotba kerülhet az ember. Aznap este millió csillag ragyogott az égen, és még egy ijedt nyuszit is megpillantottam a szőlőlugasok között ugrándozva. A közelben található amúgy a Soltvadkerti-Bócsai-tó, amely jó időben kiváló program lehet a kirándulóknak, de este is hangulatos kivilágítással várják a vendégeket az éttermek és sörözők. Azt hiszem, kisebbfajta országjárást hajtottunk végre 4 nap alatt, így nem csoda, hogy kicsit azért elfáradtunk a végére. Ezúton is köszönet Évinek a 600 km levezetéséért és a közös 4 napért! Rengeteg élménnyel és pozitív érzéssel lettem gazdagabb e pár napban, és azt hiszem szerencsés vagyok, amiért többek között olyan igaz barátaim vannak, mint Évi vagy Laura, akikkel, ha nem is találkozom minden nap, de ugyanott tudjuk folytatni a közös sztorikat és nevetéseket, ahol legutóbb abbahagytuk. Néha ennyi is elég, hogy az ember érezze; nincs egyedül. S ebben a bizonytalan, őrült világban ez talán mindennél többet jelent. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Új-Zéland maga a csoda. Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha is eljutok ebbe az országba, de a sors úgy hozta, hogy 2017-ben a Qatar Airways Doha-Auckland járata lett kikiáltva a világ leghosszabb járatának (pontosan 14.535 km-re van egymástól a két város légvonalban). Ennek apropóján az volt a légitársaság marketing menedzsereként a feladatom, hogy magyar újságírókkal egy tanulmányút keretében elutazzunk a Fehér felhő földjére (a helyiek így hívják hazájukat) és bemutatva az ország megannyi természeti csodáját érdekes beszámolók, cikkek szülessenek a helyről. Tartalomjegyzék: Az utazás Muriway Beach Wenderholm Regional Park Waipoura erdő Hot water beach Világító parázsférgek Az utazás Szerencsére szakmailag nagyon profi újságírói csapattal vágtam neki az útnak. A barátságos légkörnek hála még a 16 órás repülőút is viszonylag gyorsan eltelt Doha és Auckland között. Tudtad? Érdekesség a járattal kapcsolatban, hogy ezt az utat a légitársaság Boeing 777-es géppel repüli, mert csak ennek a tankja akkora, hogy megtölthető elegendő kerozinnal az útra. Dohából Auckland-be 16 óra 10 perc az út, visszafelé viszont már 17 óra 45 perc. A hosszabb idő nem a Föld forgási iránya miatt van, hanem a szembe fújó szél lassítja a járatot. 4 pilóta és 15 légiutas-kísérő szolgálja ki a 217 turista, illetve 42 business utast. A repülési idő alatt 5 perces szünetekkel megnézhető a Gyűrűk ura és a Hobbit teljes trilógiája! Mivel szó szerint csak pár napunk volt felfedezni Új-Zéland északi szigetének minél több szegletét, ezért a programunk összeállításában és levezénylésében Csaba Shepherd (NewTourZealand.com), magyar származású, de már 13 éve kint élő idegenvezető segített. Az időeltolódás a téli időszámításban pont 12 óra volt, vagyis amikor megérkeztünk az auckland-i repülőtérre októberben hajnal 5-kor, akkor Magyarországon még csak előző nap délután 17 óra volt! Na, ebből lesz a jó kis jet lag! – gondoltam magamban. Itt ugyan tavaszodott (hiszen a déli féltekre érkeztünk), de még inkább hasonlított az időjárás egy márciusi csípős reggelre, mint egy kellemes májusira. Leszállás után rögtön egy 10 személyes kisbuszba pattantunk, Csaba vezetett (volt angolszász gyarmatként a közlekedés jobb oldali maradt) és irány az óceánpart! Csaba megesketett minket, hogy nem aludhatunk el napközben, akármennyire is fáradtak vagyunk, mert akkor éjszaka nem fogunk aludni és nem tudunk átállni az itteni bioritmusra. Fekete homokos óceánpart, a Muriway Beach Szóval kissé álmosan, de annál nagyobb kíváncsisággal utaztunk a Muriway Beachre a repülőteret elhagyva. Még most, évekkel később is emlékszem arra a pillanatra, amikor megláttam a fekete homokos (vulkanikus) óceánpartot és a tomboló hullámokat, valamint a parttól nem messze a zöldellő hegyvidéket. Tényleg könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Már ekkor teljesen a hely hatása alá kerültem a helynek és hálás voltam, hogy ide is eljuthattam. Mint később kiderült, a vulkanikus mozgásoknak köszönhetően alakult úgy, hogy az óceánpart homokja feketére színeződött. Szerintem varázsenergiával bírt a földje, mert az egész csapatot feltöltötte energiával és pozitivitással. Ezen a területen egy nagyobb társaságot ismerhettünk meg, ők voltak a szúlák, akiket én elneveztem mérnöki madaraknak. Ugyanis a part mellett magasodó sziklák tetején olyan mérnöki pontossággal ültek sorban egymás mellett, hogy azt tervezni nem lehetett volna jobban. Hihetetlen, hogy milyen csodákra képes a természet - a legnagyobb könnyedséggel. Wenderholm Regional Park Nem tudom, hogy csináltam, de sikerült fennmaradnom előző nap este 10-ig, ezért az első éjszakát úgy aludtam végig, mint egy jóllakott kisbaba. A csapatból nem mindenki volt ilyen szerencsés, de lelkesen készülődtünk a második napi programunkra, ami a Wenderholm Regional Park meglátogatását jelentette. Ez a természeti csoda az északi sziget keleti részén található 60 hektárnyi területen, és két folyó, a Puhoi és a Waiwera fogják közre. Ez a hely elhozta a totális nyugalmat és feltöltődést számunkra, szerintem a képekből is látszik, mennyire varázslatos az atmoszférája a helynek. Érintetlen természet és buja zöldellő növényzet amerre a szem ellát, valamint csodálatos óceánpart, ahol alkalomadtán a szerencsések még bálnát és delfineket is megpillanthatnak! Waipoura erdő és a kaori fák A természet itt egészen elképesztő diverzitást mutat, kb. 100 km-n belül elérhetünk hegyeket, völgyeket, sík terepet és az óceánpartot is az egész szigeten. Ennek köszönhetően a négy évszakot is akár egy napon belül is megtapasztalhatjuk! Ez a változatosság teszi teljesen egyedivé Új-Zélandot szerintem. Na és persze az, ahogyan a helyi 4,5 millió lakos vigyáz a földjére. Számomra egészen megdöbbentő élmény volt, hogy a Waipoura erdőbe csak úgy léphettünk be, hogy előtte a kihelyezett fertőtlenítő spray-vel befújtuk a cipőnk talpát, így védekezve az ellen, hogy esetleg szennyeződést vigyünk be az erdőbe és tönkretegyük az ottani természetes faunát. Van is mit védeni, hiszen ez a terület a bíbor kaori fák legnagyobb élőhelye. Nem ritka, hogy 600-700 évig (!) is elélnek ezek a fák – belegondoltam, hogy igazából ők az igazi élő történelem és mi mindent mondanának, ha mesélni tudnának! Amúgy ránézésre kicsit a Gyűrűk urában szereplő Entekre hasonlítanak. Olyan szerencsénk volt, hogy nem volt sok turista az erdőben, így egy fotó erejéig átölhettünk egy-egy kiválasztott fát, én a képen egy 800 éves (!) fát próbálok átérni a karjaimmal, nem túl sok sikerrel! :D Hot water beach Ha még nem lett volna elég a sok természeti szépségből, Csaba egy újabb érdekes helyre vitt el minket, ahol szó szerint tátva maradt a szánk! Láttatok már tengerparton a homokból feltörő forró vizet? Na, ugye! :) Pedig itt a Hot Water Beach partjánál pontosan ez történt, a vulkanikus mini víztározóknak hála a forró víz apály idején eléri a felszínt. Igaz, csak naponta 2-2 óráig lehet élvezkedni a meleg, akár 60 Celcius fokos vízben (persze keveredve az óceáni hideg vízzel azért még nem kell tartanunk egy kiadós lábszőrtelenítéstől). A kinti hideg levegőt meg sem érezve, mint a gyerekek visongtunk, amikor érezni kezdtük a talpunk alatt felbugyogó meleg vizet! Világító parázsférgek a Waitomo-barlangban Itt tartózkodásunk non-plus ultra programja utolsó napra maradt, szinte földön túli élményben volt részünk. A Waitomo-barlangban élő világító parázsférgek nem kukacok, hanem apró világító testű lárvák, amelyek foszforeszkáló kék-kékeszöld színnel ragyognak a sötétben a barlang falán csüngve. A fényükkel vonzzák magukhoz a zsákmányukat, mint például az apró szúnyogokat és lepkéket (akik véletlenül beszállnak a barlangba, azok így jártak). Akár 6-12 hónapba is beletelik, mire a lárvából a férgek kifejlődnek. Ezt a jelenséget volt szerencsénk megcsodálni a barlang folyóján csónakázva. Vaksötét és síri csend uralkodik a barlang mélyén, fényképezni, mobiltelefont használni tilos, így ezek a képek kivételesen nem sajátjaim, hanem internetről vannak beillesztve. A képek talán sejtetik, de azt az élményt egészen biztosan nem tudják visszaadni, amit akkor ott átéltünk. Fantasztikus volt érezni a természet lenyűgöző kreativitását és nagyságát, illetve megtapasztalni immár sokadszor, hogy az új-zélandiak mennyire, de mennyire óvják, ápolják földjüket. Esküszöm, ebben a csendben úgy éreztem, mintha Isten érintett volna meg minket. Az út végén, újra a felszínre kimászva, beletelt pár percbe, mire egymással újra beszélgetni kezdtünk – mindenki még a hatása alatt volt a látottaknak. Styx, a folyó neve, mint később megtudtam, a görög mitológia szerint az Élet és Halál birodalmát választotta ketté. Talán nem véletlenül nevezték el így a barlang vizét sem. Ha egyszer növényként születnék újjá, és tehetném, biztos kérném a Jóistent, hogy Új-Zélandra teremtsen. Az a fajta harmónia és pozitív energia, ami az egész országot körüllengi, valami varázslatos erővel bír. Feltölti a lelket észrevétlenül pozitív energiával és gondolatokkal. Az ember észre sem veszi, de szinte megfiatalodik és kicserélődik – rájön, hogy felesleges aggodalmaskodni dolgokon, amiket nem tud megváltoztatni, de tenni lehet és kell is olyan dolgokért, amiknek sorsa rajta is múlik, múlhat. Minden rezdülése a természetnek, minden mosolya az embereknek annyira őszinte és mélyről, belülről jövő, hogy nem véletlenül nevezik Új-Zélandot a világ legboldogabb országának. Hálás vagyok, hogy 5 napon keresztül megtapasztalhattuk ezt a csodát. Utazás előtt mindenképp olvasd el ezeket a hasznos úti tippek et! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ezek a cikkek is érdekelhetnek az országról: 5+1 érdekesség Új-Zélandról Filmes helyszínek Új-Zélandon