Mit jelent nekem az utazás?
A 2020-as év történései, a pandémia és a kormányok védekező reakciója, miszerint egyre több ország zárta be kapuit a turisták elől, hogy így akadályozzák meg a vírus terjedését, arra késztettek, hogy végig gondoljam, számomra mit is jelent igazából az utazás, és miért érzem ennek ellehetetlenítését egyre aggasztóbb világjelenségnek a Covid-19 2020-as kitörése óta?
Az utazás évezredek óta az emberiség működésének része, a hajtóereje. Ha nincsenek például a hódító arabok, vagy a kalandvágyó magyarok ősei, ha nincsenek a vikingek, ha nincsen Kolumbusz Kristóf és Magellán, ha nincsen az a sok tettre kész, szinte őrülten elszánt, névtelen tengerész és kevésbé ismert megannyi szárazföldi felfedező, akik sokszor életük árán is menni akartak, megismerni új világokat, meghódítani új földeket, nem is tudom… talán még mindig azt gondolnánk, hogy a Föld lapos...
Az utazás szerintem elidegeníthetetlen része a fejlődésnek. Persze vannak olyan emberek, akik inkább a biztonságot adó otthonukat és a már megismert, kipróbált közeli helyeket szeretik, vagy csak egyszerűen nem vágynak arra, hogy messzi tájakat hódítsanak meg, mert ők így érzik jól magukat a saját környezetükben. És ez teljesen rendben is van így! Nem lehet mindenki felfedező, nem lehet mindenki utazó!
Fejlődik a világ
Ám az utóbbi évtizedekben a fejlődés magával hozta azt is, hogy az embereknek nemcsak egyre több pénze, lehetősége, hanem egyre nagyobb vágya lett (igen, szabad akaratukból!), hogy utazhassanak, új tájakat ismerhessenek meg. Mert az utazás soha nemcsak egy utazás. Abban mindig több van. Olyan élmények, tapasztalások, amelyeket az ember nem is sejt, amikor útnak indul. Ilyenkor az ember már induláskor legyőzi saját magát és az ismeretlentől való félelmét. Hiszen belevág olyasmibe, amit eddig nem tapasztalt, nem élt át. Nem tudja mi vár rá azon a másik helyen, vagy az úton odafelé, de elindul. Megteszi az első lépést arra, hogy fejlődjön, hogy több legyen, hogy jobban megismerje önmagát, az útitársát és a világot.
Az utazás által egyszerűen az ember akkor is több lesz, ha nem érzi, hogy több lett.
Változik, mozgásban van, mérlegel, néha jó, néha akár rossz döntéseket hoz, elfogadja ezek következményeit, és felelősséget vállal ezekért. Mindezt a szabad akaratából teszi. Mert van hite saját magában, hogy képes arra, hogy felelős döntést hozzon, hogy az információkat összegyűjtve és figyelembe véve eldönthesse, hogy útnak indul vagy itthon marad. Az utazás tágít, fejleszt, inspirál, lendületet ad, kreativitást szül, kérdőre von, elgondolkodtat, sokszor vitára késztet, vagy arra, hogy szembenézzen az ember a valósággal és megkérdőjelezzen olyan dolgokat, híreket, (ál)igazságokat, amiket korábban gondolt, vagy a média közvetített.
Az utazás, engem legalábbis, felszabadít, életre késztet, megtáncoltat, énekeltet, ismerkedésre és a másik elfogadására buzdít.
Szabad, felelős döntés
És ha valaki nem szeretne útnak indulni, azzal sincsen baj, szabad akaratából dönt így. Azonban jelen helyzetben, úgy érzem, pont az utazás és a szabad döntés lehetősége vész el. Mint egy rossz álom, ahol madárként pont annyira vagdosták meg a szárnyaimat, hogy ha nagyon összeszedem magam, fogcsikorgatva még fel tudnék szállni, de közben annyi energiámat emésztené fel az egész művelet, hogy borítékolható lenne a zuhanás és nem is tudnék az igazi célra, magára az útra, a szárnyalásra koncentrálni.
Ha elvész ez a szabadság és vele együtt az a hit, hogy az ember saját maga szabadon rendelkezhet az életével, illetve döntéseivel és értelmes, gondolkodó emberként tud a saját és mások (!) egészségének, jóllétének, biztonságának figyelembevételével racionális és felelős döntéseket hozni, akkor mi marad?
Láthatta mindenki, hogy ez a vírus nem áll meg az országhatárokon, sem a 3 méteres kerítéseknél. Ez a vírus nemcsak a bécsi reptéren vagy egy thaiföldi tengerparton van ott, hanem ugyanúgy ott lehet egy budapesti villamos kapaszkodóján, mint egy vidéki szállodai dolgozó tüsszentésében vagy egy balatoni hekk sütöde valamely evőeszközén. Ez a vírus MINDENHOL ott lehet, mert nem ismer fizikai, földrajzi-, legkevésbé államhatárokat.
Miért veszélyes, ha nem utazhatunk?
Az utazásaimból leginkább és elsődlegesen azt tanultam meg, hogy a világ színes. Mindenhol ugyanúgy működnek az emberek és mégsem. Mit is jelent ez? Az élet működéséhez, a mindennapokhoz ugyanaz a keret, ugyanaz az alap, de azt millióféle tartalommal töltik meg az emberek attól függően, hogy hol élnek, milyen a kultúrájuk, a szokásaik. Éppen ezért lehet egy-egy utazás alkalmával ezeket a különböző megoldásokat, mechanizmusokat egymástól ellesni, tanulni vagy épp egymásnak megtanítani, megmutatni, s ezáltal együtt fejlődni, közös dolgokat fejleszteni.
Ha ez a kapcsolat megszűnik, ellehetetlenül az emberek között, mert bezárkóznak az országok, akkor az az élettől teljesen idegen és az élettel teljesen ellentétes cselekvési folyamat. Ha ez tartós marad, akkor az adott ország emberei egy idő után elfelejtik, milyen a kinti világ, rosszabb esetben elkezdenek félni tőle és később sem akarják megismerni, felfedezni.
Éppen ezért kell a fekete-fehér gondolkodás helyett újra színesben gondolkodni! Megkeresni, megnézni a helyi lehetőségeket, eszközöket, és megosztani azokat a jó tapasztalatokat (best practices), információkat, amelyek globálisan segítenek abban, hogy együtt féken tartsuk, hosszú távon pedig legyőzzük a vírus terjedését és újra, normális keretek között élhessünk!
Csak egy példa erre, amit szintén legutóbbi utazásomkor fedeztem fel: az augusztusi hosszú hétvégét Bécsben töltöttem, ahol filmnapokat tartottak a Városháza előtti szabadtéren több száz embernek. Olyan vasszerkezeteket, boxokat szereltek össze a téren, hogy ezekben egyszerre csak négy ember férhet el. Ezeket egymástól 1,5 m távolságra helyezték el, ahogy a képen is látszik.
Tömegrendezvény – igazából tömeges érintkezés nélkül. Megmarad a kultúra, a gondolkodás, a szórakozás, de közben a vírus terjedését is próbálják megakadályozni. Nem kellett messzire utaznom, hogy ezt az ötletet láthassam, de el kellett hagynom az országomat, hogy más emberek más megoldását felfedezhessem és ezt a tudást itthon megoszthassam a saját honfitársaimmal és együtt lehessünk többek, okosabbak!
Az élet nem fekete-fehér, hanem nagyon is színes – minden értelemben. Az utazás pedig abban segít szerintem, hogy mindenki szabadon megtalálhassa a saját színeit, illetve más országokban szerzett tapasztalataival hozzásegítse saját mikrokörnyezetét ahhoz, hogy összességében a világ mindenki számára élhetőbb és biztonságosabb legyen.
Eredeti cikk írásának dátuma: 2020. 08. 30., Frissítve: 2021. 09. 25.
Created by Wix.com
A honlapon szereplő minden szöveget, fotót, illetve egyéb tartalmat szerzői jog véd. Ezek másolása, felhasználása, terjesztése tilos az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a petrazworld.com nem vállal felelősséget.